Két hét kórházban - Two weeks in a hospital - 2週間の入院

Na nem én, "csak" a feleségem. De szerencsére azóta már hazaengedték, úgyhogy igazából már ő sem. Mindenesetre ezzel most némi bepillantást nyertem a világhírű japán egészségügybe, úgyhogy mesélek róla egy picit. A magyar változatot viszont nem itt találjátok, hanem a Határátkelőn...

Well, not me, "just" my wife. But fortunately they have already let her out of there, so she's not in there either anymore. In any case, now that I've experienced the world-famous Japanese healthcare system at first-hand, I'll tell you a bit about it. Unfortunately I can't stuff all of it into a single post, so this time I'll be focusing on the world of hospitals...

まぁ、私じゃなくて、「ただ」妻がね。
でも幸い、彼女ももう退院できたので、めでたしめでたし。
一応、これで日本の有名な医療業界がちょっとでも体験できたし、今回はそれについて話すね。
（まぁ、日本の皆さんが私なんかより何倍も詳しいと思うけど…）
で、医療業界の話が全部、1個のポストに入るはずはないから、今回は病院のことに集中するね…

Itt van az ősz, itt van újra - Autumn has come again - 秋がまたやって来た

Megint itt a december, úgyhogy Tokióba is szépen megérkezett az ősz, menetrend szerint. :D (Itt ugyebár november második felétől kezdenek sárgulni, meg vörösödni a falevelek.) Nincs is jobb hétvégi időtöltés ilyenkor, mint egy jó kirándulás, vagy legalábbis egy kis séta a környéken, amíg még meleg van. :) A feleségem állapotára való tekintettel idén mi az utóbbi mellett döntöttünk...

December has come again, which marks the arrival of this year's Autumn in Tokyo. :D (You see, here the tree leaves start turning yellow and red from the second half of November.) At this time of the year, there's nothing better for the weekend than a nice trip, or at least a short walk in the neighborhood, while it's still warm outside. :) And considering my wife's health lately, we decided to do the latter one...

今年もまた、12月が来たんだね。
それで、東京にも秋がやっとやって来た感じ！ :D
（ここは大体、11月の下旬から紅葉のシーズンが始まるでしょう？）
こんな時期に、楽しい遠足が何より！
…と言いたいが、近所でちょっと散歩に行くのもそんなに悪くないよね。 :)
まだ天気が暖かい内にね。
で、妻の状況を考えたら、今回は、ちょっとした散歩のほうにしたんだね…

Négy!4! - Four!4! - 四！４！

Azt már régóta tudom, hogy a japánoknak van jópár fura szokása az írás-olvasás terén. Ezek közül is van viszont egy, ami messze kiemelkedik a mezőnyből, amit a kiköltözésem óta sem tudtam teljesen feldolgozni még, és időnként a falra tudok mászni tőle. Ez pedig nem más, mint a 4-es számjegyhez való hozzáállásuk (a kulturális vonatkozásait most hagyjuk), pontosabban az, hogy kizárólag az általános iskola első osztályában tanult írásmódot hajlandóak megérteni...

I've known for a long time that the Japanese people have some weird customs, when it comes to reading and writing. However, one of them is way more weird for me than all the others I know, and I haven't got used to it yet, ever since I moved here. And it still gets on my nerve from time to time. The one I'm talking about is their attitude towards the number "4". But instead of its cultural background, my main problem is that they refuse to understand any of its written forms, except for the one taught in the first grade of elementary school...

日本人が言葉の読み書きで色んな変な習慣を持ってるのが結構前から知ってた。
でも、その中でも1つ、他の全部より何倍も大変なのがあるよ。
日本に引っ越して以来納得できない奴。
そして、時々ムカつくしかできない奴。
それは、「4」って数字への態度だよ。
まぁ、文化的な所を一旦置いといて、特にその数字の書き方への態度だよ。
特に、その数字になると、皆がわざわざ小学校1年生の時に学んだ書き方しか理解できないってことね…

Egy fura becsületes tolvaj - A weird, but sincere thief - 誠実で変な泥棒

Tegnapelőtt este jöttem haza a feleségemtől a kórházból (majd egy másik alkalommal megírom azt is, hogy mit keresett ott), és mint kb. minden este benéztem a postaládánkba, hogy ezúttal milyen felesleges szórólapot dobott be valami random cég, mielőtt felbattyogtam volna a lépcsőn a lakásunkba. Csak a postaláda aznap este teljesen üres volt...

As I arrived at our apartment building two days ago, back from the hospital, visiting my wife (I'll tell you what she was doing there at another time), I peeked into our postbox, just like I do almost every evening. I always like to check what kind of useless flyers did we get from some random companies before climbing the stairs up to our apartment. However, this time our postbox was completely empty...

一昨日、病院で妻の面会から帰ったら、マンションの1階でのポストをチェックしたね。
（また今度、妻が病院で一体何をやってるかも書いておくね。）
ポストをチェックするのが、ほぼ毎晩の習慣だね。
「今日、どんな無駄なチラシをもらったのかな」って、部屋に入る前にいつも気になる。
ただ今回は、ポストが完全に空っぽだったよ…

Átszállás - Transfer - 乗換

Ha az ember sokat repül, nyilván előfordul, hogy nem közvetlen járattal utazik valahova, és át kell szállni egy másik gépre valami random ország repterén. Velem is gyakran előfordul, általában Dohában, útközben hazafelé Magyarországra. Nem nagy ügy. Olyan viszont most (már majdnem két hónapja...) fordult elő velem először, hogy Tokió legyen a köztes állomás...

If you travel a lot, it may happen that you need to transfer to another flight on your way, at the airport of some random country. It's not a big deal, I've also experienced it several times, mostly in Doha, en route to Hungary. However, the other day (about 2 months ago now) was the first time for me, when that short stop on my way was Tokyo...

頻繁に飛行機に乗って旅をしたりすると、毎回直行便で行く訳じゃないね。
どこかの国の空港で乗り換えることも不思議じゃないよね。
私の人生でもよくあることだね、それは。
特に、ハンガリーに帰国する時にドーハで何回も乗り換えたことがある。
大した事じゃない。
ただ、今回（もう2ヶ月ほど前だけど）、乗り換えが東京だってことが初めてだったね…

Pearl Harbor japán szemmel - Pearl Harbor from the Japanese point of view - 日本人の視点からのパールハーバー

Ha már Hawaii-on jártam, természetesen elmentem Pearl Harborba is egy délelőtt erejéig. Na nem mintha annyira háború-, vagy fegyvermániás lennék, csak hát a kecskeméti repülőnapon sosem jöttek szembe hatalmas hadihajók, meg ilyenek. Meg hát az embernek nem mindig van alkalma ellátogatni a második világháború egyik nagy fordulópontjának a helyszínéhez. Már csak ezért is megtettem, egy japán turistacsoporttal...

Finally getting a chance to travel to Hawaii, I paid a morning-visit to Pearl Harbor too. It's not that I'm a fan of wars or big guns, but as Hungary's largest sea is still just a lake, I've never had the chance to see huge battleships from up close. Also, you don't get to visit every day the place of one of the big turning points in the 2nd world war either. So I did just that, together with a group of Japanese tourists...

ハワイに行ったら、もちろんパールハーバーにも行ったんだよ。
半日ぐらい。
まぁ、戦争や銃が特に好きな訳じゃないが、ハンガリーの日常の生活でデッカい戦艦等を見かける機会があまりないね。
海だってないし。
それに、第二次世界大戦の大事なイベントの現地を訪れる機会も少ないね。
そう言うことで、日本人の観光者グループで行ってきた…

Egy hét Honoluluban - One week in Honolulu - ホノルルで過ごした1週間

És ahogy legutóbb ígértem, itt is van a következő havajos poszt, amiben az ott töltött egy hét további részéről fogok mesélni...

And as I promised last time, here comes the next post about Hawaii. This time I'll talk more about the one week I spent there...

で、この前約束した通り、ハワイの話を続くね。
今回は、そこで楽しんだ1週間の色んなことを話すね…

Egy fura nászút első napja - The first day of an unusual honeymoon - 変わった新婚旅行の最初の日

A hawaii-i nyaralás túlnyomó részét a fővárosban, Honoluluban töltöttem. Részben azért, mert fontos szempont volt a pihenés is a hely megismerése mellett, részben pedig egy nem túl kedves helyi utazási irodának köszönhetően. Így lehetőségem nyílt megismerni picit, amit most meg is osztok veletek, kezdve az első ott töltött napommal...

I spent most of my Hawaii vacation in the capitol, Honolulu. Partly because I wanted to take a good rest too, besides a regular sightseeing. And partly thanks to a not-very-nice local travel agency. So I had some chance to get to know the place better, and I'm gonna share my experiences with you, starting with my first day there...

ハワイ旅行の大分は、首都のホノルルで過ごしてたね。
そもそも、観光と共にゆっくりする時間も計画に入ってたし、結構くそ野郎の現地旅行会社の「おかげ」もあったし。
まぁ、一応それでホノルルの周りで色々見てきたので、これからそれをシェアしておくね。
先ずは、着いた日から始めてね…

19 óra 25 perc - 19 hours 25 minutes - 19時25分

Tavaly, amikor életemben először meglátogattuk az USA-t a feleségemmel, már írtam róla, hogy milyen érzés "átlépni" a dátumválasztó vonalat. Viszont most, amikor Hawaii-ra látogattam (ezúttal egyedül), még az akkorinál is érdekesebben alakult az időszámítás...

Last year, when I went to the US with my wife for the first time in my life, I already wrote about crossing the international date line. But then when I went to Hawaii not long ago (going alone this time), the feeling of time was much more weird...

去年、人生初めて妻と一緒にアメリカに行った時に、日付変更線を渡ることについてポストを書いたんだね。

でも今回、（独りで）ハワイに行った時に、時間の感覚がその前よりも不思議な感じだった…

Nászajándék - Wedding gift - 結婚祝い

Jól van, csak sikerült találnom még egy esküvős témát, amiről még nem volt szó. Mivel a feleségem barátai, meg rokonai szerteszét élnek az országban (meg külföldön), viszonylag ritkán találkozik legtöbbjükkel. És mivel nem volt japán lagzink (a magyarra meg nem tudtak eljönni), olyankor kaptunk tőlük nászajándékot, amikor épp összefutottunk. Attól függetlenül, hogy már fél éve volt az esküvő. (És még fél évvel azelőtt maga a házasságkötés. :D) Mindenesetre most a múlt hétvégén is kaptunk egyet, így gondoltam, hogy ennek apropóján írok egy kicsit az itteni ajándékozási szokásokról...

Okay, I've managed to find another topic related to weddings that I've missed so far. Since my wife's friends and relatives live all around the country (and abroad too), she doesn't meet most of them too often. And since we didn't have a wedding in Japan (and they couldn't come to the Hungarian one), they gave us their wedding gifts when we happened to meet them. Regardless of the fact that half-a-year has passed since our wedding. (And another half since signing the paperwork. :D) In any case, we just received another one last weekend, so I thought I'd use this opportunity to write a bit about giving gifts in Japan...

もう終わったと思ったら、結婚式に関するトピックをもう一個見つけたんだ！
妻の友達や親戚が日本のあちこちに（そして、海外にも）住んでるので、ほとんど皆にあまり会えないね。
そして、日本で結婚式も挙げなかったので、（そしてハンガリーのに皆来れなかったので）、たまたま会う時に結婚祝いをもらったりするね。
結婚式が半年前だったと関係なくね。
（入籍がそれよりも半年前だったとも関係なくね。 :D）
とりあえず、先週末もたまたま結婚祝いをもらったきっかけで、その習慣についてちょっとしたポストを書くね…

Egy nap Ho Chi Minh City-ben - One day in Ho Chi Minh City - ホーチミン市で過ごした1日

Két éve már, hogy életemben először Vietnámba utaztam, és szét tudtam nézni picit Hanoi-ban. Azóta már háromszor voltam Ho Chi Minh Városban, és most harmadjára végre eljutottam oda, hogy jusson egy teljes napom városnézésre, úgyhogy meg is osztom a látottakat. A magyar verziót pedig a Határátkelőn olvashatjátok ismét...

It's been two years since I visited Vietnam for the first time in my life and I could take a look around Hanoi. Since then, I've been to Ho Chi Minh City (or Saigon), the center of the Southern part of the country, and looks like it's also the most advanced city in Vietnam too. Both culture, both economy-wise. And on my third trip, finally I had one full day for sightseeing, and now I'll share my experience with you...

最初にベトナムに行った時からもう2年も経ってるね。
その時にちょっとハノイの観光ができて。
それからホーチミン市（元の名前でサイゴン）に3回も行ったことあるよ。
ベトナムの南の部分のセンターとして、国の一番発展してる町にも見えるよ。
文化的にも、経済的にも。
で、3回目の時に、やっと観光する時間もちょっとできて、見たのを皆にシェアするね…

Az évszázad vihara - The storm of the century - 今世紀の最大の嵐

Kicsit több, mint egy hónappal a Faxai tájfun után kopogtatott be Japán keleti felének ablakán a következő szupertájfun: Hagibis. Ennek a közepe is a Kanto régió (és benne Tokió) felett haladt át, állítólag az 1958-as Ida tájfun óta a legnagyobb szélvihart és esőzéseket hozva...

A bit more than a month after Faxai, another super typhoon, Hagibis has knocked on the window of the Eastern half of Japan. Its center moved through the Kanto region (including Tokyo), bringing the strongest winds and rain since typhoon Ida in 1958...

ファクサイ台風の役1ヶ月後、東日本にまた大型台風、ハギビスって言うのがやってきたんだね。
中心はまた、関東地方（とその中東京）の所を通ったね。
1958年のイダ台風以来こんな大雨と防風が来たことがないと言われて…

10%

Volt már egy hasonló című írásom tavaly, ezúttal viszont nem az olimpiáról lesz szó, hanem az adózásról. És a magyar verziót ezúttal is a Határátkelőn olvashatjátok...

Last year I had a post whose title was similar to this. However, this time I'm not gonna talk about the olympics. The Japanese government has been planning to increase the sales tax from 8 to 10% for a long time, and they implemented it starting from the 1st of October. So I'd like to use this opportunity to talk a bit about it. When writing this post, Wikipedia and this article helped me a lot...

去年も似たようなタイトルのポストを書いたことがあるが、今回の話は、オリンピックと違うことになる。
日本の政府は長年、消費税を8%から10%に上げるつもりだったね。
で、10月1日から本当にやっちゃったんだ。
なので、それをきっかけにして、消費税の話をしたいと思うね...

このポストを書く時に、Wikipediaとこの記事が非常に役に立ったよ…

A nyitótánc - The opening dance - 開始のダンス

A lagzis történet zárásaként van még egy dolog, amiről beszélni akartam picit: a nyitótánc. Elég kacskaringós úton jutottunk el ugyanis odáig, hogy legyen belőle valami. Egyikünk sem igazán táncoslábú ugyanis. Persze nagyon akartunk valami szépet mutatni a vendégeknek, de azért megkértem a vőfélyt, hogy legyen helyette olyan B terve, amit akár az utolsó pillanatban is be lehet vetni...

Wrapping up the wedding stories, there's one more thing I wanted to talk about: the opening dance. (The first dance and official start of the party after the dinner, performed by the bride and groom, as a "surprise" present to the guests.) You see, the path to actually performing it wasn't a very straight one for us. Well, neither of us is an expert at dancing, to say the least. Of course, we wanted to show some nice stuff to the guests, but I asked the MC to prepare a plan B just in case...

結婚式の話の最後として、パーティーのあるイベントの話をしたいね。
開始のダンスの話をね。
それは、ディナーが終わった後、パーティーの開始として新郎新婦が最初に踊るダンスだね。
ゲスト達へのプレゼントとして。
私達の場合は、それを実際に出演するまでの道があまり真っ直ぐだとは言えなかったね。
2人ともダンスが下手だから...
もちろん、ゲスト達にかっこいいパフォーマンスを見せたかったが、念の為にMCにプランBを用意するようにお願いした。
結構最後の瞬間まで微妙だったので...

Az esküvői kulisszák mögött - Behind the scenes of the wedding - 結婚式の裏

A rövid tájfunos kitérő után itt a következő lagzis poszt, amiben mesélek pár érdekességről, ami a Nagy Nap során történt, és talán a résztvevők nagy részének sem tűnt fel mostanáig. A magyar verziót ezúttal (is) a Határátkelőn olvashatjátok...

After a short typhoon-break, here's the next wedding-post. This time I'll talk about a few interesting things that happened during our Big Day, and most of the guests probably didn't notice until now...

前回の台風のポストからまた結婚式の話に戻るね。
今回は、当日の色んな面白い所を話したい。
参加したゲスト達も気付かなかったかも知れないって所…

B terv - Plan B - プランB

Most félbeszakítom a lagzis sorozatot, mint a Faxai tájfun (angol link) a tokiói közlekedést. Magáról a tájfunról annyit érdemes tudni, hogy a viszonylag kicsi kiterjedése ellenére ez volt az elmúlt időszak kb. legerősebb vihara, kb. olyan erős szelet hozott Tokióba, mint a shinkansen végsebessége. :D És pont telibe kapta a fővárost és környékét, elég komoly pusztítást hagyva maga után. Ezúttal ennek a pusztításnak egy jól körülhatárolt részéről ejtek szót, a közlekedésről, pontosabban a vonatközlekedésről. Ez sínylette meg ugyanis leginkább a tájfunt, és ezt sínylette meg leginkább az a pár tízmillió ember, aki a környéken tartózkodott...

This time I'll interrupt the wedding stories the same way typhoon Faxai has interrupted the traffic, especially the public transport around Tokyo. The typhoon itself wasn't a large one, but it still became the most fierce one in recent years. It brought winds to Tokyo as strong as the top speed of the shinkansen. :D And it went right through the middle of the capitol and its surroundings, wreaking havoc in its way. In this post, I want to talk a bit about a well-defined part of this havoc: the public transport, especially the railways. Because that's what got the worst of the storm, and that's what affected the tens of millions of people in the area the most...

今回は、結婚式の話をちょっと中断するね。

この前の台風15号について話したいことがあってね。

台風自体が、特に大型じゃなかったのに結構強かったでしょう。

風のスピードが新幹線程度になったりしてね。

で、東京がこんなに直撃されたのも中々久しぶりだったね。

でもまぁ、その色んな話の中から、特に交通への影響のことを話したい。

特に、電車の話をね。

電車のサービスが半端なく影響されたし、それでこの辺にいる数千万人も半端なく影響されたからね…

Esküvői előkészületek - Preparing for the wedding party - 結婚式の準備

Ahogy ígértem, folytatom a lagzis témát, ezúttal néhány érdekes sztorival a szervezésről. Főleg, ha már egyszer olyan piszok sok munkám volt benne. :D (De tényleg!) Ugyebár odahaza általában a menyasszony szervezi magának az eseményt, a vőlegény meg max. bólogat hozzá két Call of Duty menet közben. :P Ez a felállás nálunk viszont (sajnos) érthető okokból nem működött (tudniillik nem szeretem a CoD-ot :P)...

As I promised, I'm going further with the wedding stuff, this time I'm gonna share a few interesting stories about the preparations. After all, I had a huge amount of work in it, you know! :D (Seriously!) In Hungary, the bride usually prepares the whole day's events by herself, with the groom occasionally nodding in agreement between two rounds of Call of Duty. :P However, in our case, this pattern wasn't really an option (unfortunately), due to some rather obvious reasons (I don't really like CoD, you see :P)...

この前の約束通りに結婚式のトピックで続くね。
今回は、その準備について色んな面白いことを話そうかなと思う。
私だってあんなに頑張ったしさ！ :D
（ホントに！）
ハンガリーだと、普段は新婦が準備のほとんどを自分でやって、決めることを自分で決めて、新郎のほうがCall of Dutyみたいなゲームばっかりをしながらたまに「はい、はい」ぐらい頷くだけで済むよ。 :P
残念ながら、こう言うパターンは私達の場合で明らかにダメだったね。
（そもそも私は、CoDってゲームあまり好きじゃないし :P）…

Mikor legyen az esküvő? - When shall we hold the wedding? - 結婚式は、いつにしようか？

Maradva a lagzis témánál még egy picit, ha már legutóbb megírtam, hogy hogyan döntöttünk a helyszínről, igyekszem bemutatni azt is, hogy hogyan is hoztuk össze végül az eseményt Japánból. A poszt magyar verziójának megírása után szembesültem csak vele, hogy sokkal hosszabb lett, mint amire számítottam, úgyhogy négy részletben fogom elmesélni (csak hogy ne kelljen a végtelenségig várni, amíg elkészül), kezdve az időpont kijelölésével...

Staying at the topic of the wedding, since I've already talked about how we made the decision about the place, I'd also tell you about how we managed to organize the event all the way from Japan. However, after finishing the Hungarian version of the post, I realized that it had become much much longer than I originally expected, so I'm gonna break it up into four parts (so you don't have to wait forever for it to finish), starting with choosing the date...

結婚式のトピックで続けて、前回の結婚式の場所の話から、これから式の準備のことを語ります。
日本からオーガナイズするのが色々大変で面白かったし。
このポストのハンガリー語版を書いた後でしか気付かなかったが、話したい内容が思ったより超長くなったよ。
なので、その話を4回に分けて共有するね。
（それで皆さんを永遠まで待たせないしね。）
先ずは、日付の話からね…

Hol legyen az esküvő? - Where should we hold the wedding? - 結婚式はどこにしようか？

Ha már legutóbb szóba hoztam a házasság témáját, folytatom is tovább. Pár hete olvastam egy jó kis posztot a határátkelőn egy vegyes pár dilemmájáról azzal kapcsolatban, hogy hol tartsák az esküvőjüket. Így most gondoltam, én is virtuális papírra vetem, hogy hogyan is zajlott ez a döntési folyamat a mi esetünkben. Meg, hogy miért úgy...

Last time I came up with this wedding topic, and now I'll continue some more. A few weeks ago, I read an interesting post on the Hungarian blog called "határátkelő", about an international couple (Hungarian link) thinking about where to have their wedding party. So now I tought I'd grab some virtual paper and show you how the decision was made in our case...

前回、結婚のトピック出したら、今回もそれで続くね。
何週間前、ハンガリーの「határátkelő」ってブログで国際カップルが結婚式をどこで挙げようかの悩みのポストをよんだね。
（ハンガリー語のリンクだけど…）
それで、私達の場合は、この悩みがどうなったかを書いてみようかなと思ったね。
辿り着いた結果にどうやって辿り着いたのかなってね…

Első - First - 最初

Fiatalkoromban a neten elég menő volt az "elsőzés", mindenféle cikkek alatt a kommentszekcióban. Úgy nézem, mára az emberek kezdik kinőni ezt a kevésbé értelmes szokásukat, nekem viszont pont mostanában sikerült összehozni eddigi életem legnagyobb elsőzését. ;) Erről írok most nektek...

When I was young, "firsting" was the cool thing to do on the Internet in the comment section of all kinds of articles and posts. It seems to me like people are doing this childish thing much less these days, but in the meantime, recently I've just managed to perform the biggest firsting of my life so far. ;) And now I'll talk a little bit about it...

私は、まだ若かったころにインターネットのあちこちの記事やポストに「俺が最初だぁ！」ってコメントを付けるのが結構流行ってた。
最近このダサい習慣がなくなっていく気がするが、私はちょうどこの頃結構似たようなことをしたんだね。
今までの人生の一番大した「最初」ってことをね。 ;)
今回は、そのストーリーを語ります…

Egy kis statisztika - A bit of statistics - ちょっとした統計情報

Már lassan három éve irkálom ide a posztokat, de a legutóbbi volt az első, amelyiknél kíváncsiságból megnéztem, hogy mégis milyen hosszú lett. (Nyilván ez a része önmagában nem érdemelne külön posztot, mivel akit egy kicsit is érdekel, simán bemásolhatja wordbe oszt kész.) Aztán ezt nagyjából összemértem azzal, hogy mennyi ideig tartott megírni az egyes részeit, egyben megemlékezve arról is, hogy hogyan keletkeznek a posztjaim. Így már talán lesz, aki elovassa a posztot...

I've been writing blog posts here for almost three years now, but the previous one was the first where I checked how long it ended up. Out of pure curiousity. (Of course, it wouldn't be worth a separate post by itself, as if anyone's at least somewhat interested, they can just copy-paste the whole thing into word and voilá.) And then I checked how much time it took to write each part, also taking into account how my posts come to life. That way some of you might become interested in reading this one...

このブログでポストを書き始めてからもうほぼ3年が経ってるが、1つのポストの長さがどうなのかなと調べたのは、前回のポストが初めてだったよ。
（まぁ、これだけでまだあまり面白くないけどね。
もしも気になったら、誰でもワードにコピペすれば分かるし。）
まぁ、それと一緒に各言語の部分がどれぐらい時間かかったのかと普通にどうやってポストを書いてるかもちょっと書いておくね。
それなら皆さんこれも読んでくれるかも…

A tokiói álom - The Tokyo dream - 東京人の夢

Ezennel megtöröm a több hónapos csendet itt a blogon, rögtön egy olyan poszttal, amit magyarul nem fogtok itt megtalálni. :P Mivel ezúttal a Határátkelőn jelent meg. De azért ott is olvassátok el tisztességgel...

Quite some time has passed since I last touched my keyboard. (Okay, that's a lie of course, otherwise I'd have been fired from my job long ago.) But still, it's a fact that I haven't put too much energy into writing posts lately, sa it's all got used up by my work and family life. But now I'm breaking this several-months' trend with a topic I've wanted to write about for a long time. On the Hungarian blog posting stories from Hungarians living abroad called "határátkelő", there's been a series of posts about what the people of the various countries dream about, so I thought I'd write about its Japanese "episode". Then I realized that the difference between the lifestyle in a metropolis and the countryside here is so huge, so it'd be better to focus only on the former part for now, since I'm slightly more familiar with it. And I'm also in the middle of it myself too, walking along the path with my small steps...

最後にキーボードに触れたことから随分時間がたってるね。
（…と言うのがちょっと嘘だけど…
本当にそうだったら、会社でもう結構首になってたからね。）
にしても、最近ポストを書くことにあまり集中してなかったのが確かだなぁ…
ちょっと仕方がなかった部分もあったけどね、最近仕事でもプライベートでもエネルギーをいっぱい使わないといけなかったし。
でも、この数ヶ月間のトレンドを今ここで破る。
前から書くつもりだったトピックで。
外国に住んでいるハンガリー人のストーリをポストしてるハンガリーのブログで前からあるシリーズがあってね。
（「あるシリーズ」って奴が確かに「ある」ね… :D）
「色んな国の人々の夢って何？」ってシリーズ。
その日本版をちょっと書こうかと思った。
…と思ったら、日本で都内と田舎の差が大きすぎて、前者のみにしたほうがいいと気付いた。
そっちのほうなら、もうちょっと詳しいし、自分でもその真ん中で小さな一歩一歩を踏んで前に進んだりしてるし…

Egy nap alatt Hakone körül - Around Hakone in one day - 一日間箱根一周

Willy Fogg helyett viszont sajnos be kell érnetek velem... :P Ezúttal is. Szóval a három napos hakonei kiruccanás alatt nem csak fürödtünk a (majdnem) fagyban, hanem szántunk egy napot a hegy körbeutazására is, hogy megláthassuk a látnivalókat. Ráadásul mivel olyan vonatjegyünk volt, amivel bármilyen közlekedési eszközt ingyen használhattunk a hegyen, ezt elég kényelmesen meg is tudtuk tenni. Legalábbis ahhoz képest, hogy mekkora tömeg volt...

With me instead of Willy Fogg this time... :P As usual. During our three-day-trip to Hakone, we didn't just bathe in the freezing cold, but spent one day to travel around the mountain to see the things tourists usually go there to see. And since we had a train ticket that was good for all public transport lines on the mountain, we had quite an easy time getting around. At least compared to the huge crowd there...

Willy Foggの代わりに私だけの話になっちゃうけどね… :P
まぁ、いつも通りに。
一応、三連休の箱根旅行でずっと肌寒いバルコニーで入浴したわけじゃないね。
一日はちゃんと、山の周りの観光スポットを訪問したんだね。
箱根のどんな交通手段でも利用できる電車チケットも持ってたし、移動するのが中々楽だった。
まぁ、その凄い人込みの割にね…

Fürdőkád a teraszon - Bathtub on the balcony - バルコニーでの湯舟

Már többször is írtam róla, hogy a japánok mennyire szeretik a gyógyfürdőiket. Mi is többször mentünk már onsen faluba a hegyekben, télen is meg nyáron is. Idén télen is folytattuk ezt a kellemes hagyományt, amikor is ellátogattunk Hakonéba egy hosszú hétvégére...

I've written several times already about how the Japanese love their onsens (hot spring spas). We've also visited several onsen villages in the mountains both in winter and summer time. This winter, we continued this pleasant tradition of ours, when we went to Hakone for a long weekend...

まぁ、日本人、温泉が好きだね。
私達も何回も山の温泉村に行ったことあるし、ここも沢山書いたことあるでしょう。
冬にも、夏にもね。
今年の冬にも私達のこの「いいなぁ」って習慣を守り続けた。
この前の三連休の時に箱根に行ってね…

Issho mochi - 一升餅

Nemrégiben egy újabb japán tradíciónak lehettem részese, aminek a neve a címben is szerepel. Itt rengeteg ünnep és esemény kötődik a gyerekek egészséges felnövéséhez. Ezek közül az egyik korai lépés (az Okuizome után) az "Issho mochi". Ezt figyelhettem meg testközelből a minap...

I had the chance to take part in another Japanese tradition the other day, called... Well, it's name is in the title of this post. The Japanese have a lot of events and festivals / celebrations directly connected to the health and well-being of children. One of them, coming in the early stages of a child's life (a bit after Okuizome), is "Issho mochi"...

先日また日本の昔からの習慣の1つに参加できました。
タイトルの一生餅にね。
日本では、何か子供の健康と無事な育ちについて色んなお祭りやイベントがあるんだね。
一生餅も（お食い初めと一緒に）その初期段階の1つなんだね...

Amiért megéri felkelni vasárnap reggel 7-kor - Why it is worth it to wake up at 7 AM on Sunday - これで日曜日にも朝7時に起きる甲斐がある

Az ünnepek elég rohanósan teltek (odahaza), most kezd végre kicsit nyugi lenni. Viszont ezúton is köszönöm mindenkinek, aki ott volt. :) Ilyenkor az ünnepi hajtás végeztével persze adná magát, hogy az ember igyekezzen jól kipihenni magát hétvégente, de vasárnap reggel fontosabb dolgom is van ennél. Ez pedig nem más, mint megnézni egy másik kedvenc animém, a Fairy Tail legújabb részét. :D Ha már egyszer a Full Metal Panic-nak vége lett...

The holidays raced past me quite fast back at home, things are only starting to calm down about now. But I'd still like to say thank you to everyone who was there. :) After the busy holiday season, it'd make sense to take a good rest on the weekends, but I have better things to do on Sunday mornings. You see, I need to watch the latest episode of Fairy Tail, another one of my favorite anime-s. :D Now that Full Metal Panic has ended...

クリスマスとお正月は、ハンガリーで結構忙しく過ごしたね。
今頃やっとまた生活がちょっと落ち着いてる感じ。
それでも、会ってくれた皆さん、ありがとうございます！ :)
…と言いたいけど、ハンガリーで会った皆が日本語しゃべらないね。
なので、先の文も読むはずはないし…
まぁ、一応ハンガリー語でも書いておいたね。
念のために…
今、やっと落ち着いたこの時期に、週末にゆーっくり休むのが当たり前に見えるけど、私にはもっと大事にやることがあるよ！
大好きなアニメ、「フェアリーテイル」の新しいシリーズを見ることね。 :D
フルメタルパニックがもう終わったしさ…