If you travel a lot, it may happen that you need to transfer to another flight on your way, at the airport of some random country. It's not a big deal, I've also experienced it several times, mostly in Doha, en route to Hungary. However, the other day (about 2 months ago now) was the first time for me, when that short stop on my way was Tokyo...
頻繁に飛行機に乗って旅をしたりすると、毎回直行便で行く訳じゃないね。
どこかの国の空港で乗り換えることも不思議じゃないよね。
私の人生でもよくあることだね、それは。
特に、ハンガリーに帰国する時にドーハで何回も乗り換えたことがある。
大した事じゃない。
ただ、今回（もう2ヶ月ほど前だけど）、乗り換えが東京だってことが初めてだったね…
Na jó, ez így ebben a formában csak félig igaz, mert tavaly nyáron egyszer előfordult, hogy csütörtök kora reggel értem haza Vietnámból, és este meg már mentünk a reptérre a feleségemmel, hogy odaérjünk a bátyámék szombati esküvőjére valami random faluba Vác közelében. Azt az esetet félig idesorolom, bár most azért sikerült emelni a tétet. :)
Történt ugyanis, hogy a hawaii nászutat már május vége felé lefoglaltuk, megvolt a repjegy, szálloda, minden. És ahogy nemrég írtam, úgy szerveztük meg a dolgot, hogy vasárnap délután érjünk haza, maximálisan kihasználva az ott tölthető időt. És aztán hétfő reggel mehessünk dolgozni.
Az már csak később derült ki, hogy hétfőn kora reggel nekem már Szingapúrban lesz jelenésem egy egész napos céges eseményen... :D Ahol amúgy tavaly is megfordultam egy konferencia erejéig. (Amin amúgy idén is részt vettünk. És megint kaptam céges pólót is. :D) És mivel szó sem lehetett róla, hogy esetleg csak hétfő délután, vagy este érjek oda, vasárnap este már indultam is.
Kb. úgy kell elképzelni a dolgot, hogy a hawaii gép leszállt Naritán délután 3 óra után, aztán 5 óra - fél 6 lehetett, ahogy hazaértem onnan. Aztán vettem egy gyors zuhanyt, kipakoltam a bőröndömből, elmagyaráztam a feleségemnek, hogy kinek mit hoztam ajándékba, hogy kell majd szétosztania, amíg megint odaleszek egy hétig. Szerencsére előrelátó voltam, mert a hawaii bőrönddel együtt előre összekészítettem a szingapúrit is, úgyhogy csak pár ajándékot kellett átpakolni, és kész is voltam. :)
Utána maradt még talán 2 óra mielőtt mennem kellett a Haneda reptérre a szingapúri géphez. (Még szerencse, hogy kb. a két reptér között félúton lakunk.) Így maradt egy kis idő arra is, hogy a feleségemmel átbeszéljük kicsit élőben is a nászutas élményeimet. ;) De végig ott volt mindkettőnkben a nyomasztó érzés, hogy ennek az idillnek mindjárt vége, és megint nem látjuk egymást egy hétig...
Mondanom sem kell, az otthon töltött bő 3 óra pillanatok alatt eltelt, és megint ott álltunk a szokásos útkereszteződésben, ahol mindig búcsúzkodni szoktunk, mikor a reptérre megyek. Szegény feleségem majdnem elsírta magát. Nekem is nehéz volt elszakadni tőle, de nehéz szívvel, ólmos léptekkel elindultam a vonathoz, ki a reptérre. Muszáj volt...
Hogy aztán másnap reggel már a szokásos (és néhány új) kollégákkal beszéljük át az elmúlt év történéseit. Miután szombat reggel felkeltem a hawaii hotelben, hétfő este volt alkalmam először aludni. (Mivel a repülőkön sosem tudok...) Megint egy hotelben... Az otthon töltött pár óra mintha csak egy álom lett volna... Csak az álmokkal ellentétben sosem fogom elfelejteni a feleségem alakját, ahogy nézett utánam ott a kereszteződésben...
Okay, okay, that last part is only half-true. Last year in the summer, I came back from Vietnam early in the morning on a Thursday, and went on to Hungary with my wife in the evening to make it in time for my brother's wedding. That occasion was quite similar, but I think this time I managed to raise the stakes higher. :)
You see, we booked our honeymoon back in May. And as I wrote a few posts ago, the plane back to Tokyo was to land on Sunday afternoon, so we could make the most of the time we had away from work. Before going back to the office on Monday.
I only learned later that I was supposed to attend a full-day company event in Singapore on that Monday morning... :D Where I spent a few days last year too, to attend a conference. (That we attended this year too. And I got a company T-shirt again. :D) And there was no way I could get there on Monday afternoon, or in the evening. I had to be there for the full day, from the morning, so I had to go with a Sunday night flight.
The day basically went like this: the plane from Hawaii landed after 3 PM in Narita, then I got home around 5-5:30 PM. Then I took a quick shower, unpacked my suitcase, and explained to my wife what souvenirs I'd brought back to everyone, what should she give to whom, while I'd be away for another week. Fortunately I was clever enough to pack my Singapore suitcase at the same time as I did my Hawaii suitcase. So this time I only had to add a few presents to the stuff I'd be taking to Singapore, making all this packing fairly fast. :)
After that, I had about 2 hours left before I had to go to the Haneda airport to catch my next flight. (Fortunately we live about halfway between the two airports.) So at least we had some time with my wife to discuss my honeymoon. ;) Still, the atmosphere was very gloomy all the while, as both of us knew that these idyllic moments would be over soon. And we wouldn't see each other for another week...
In the end, the 3 hours I could spend at home were over in a second, and there we were again, standing at the huge crossing, where we usually say goodbye before I leave for the airport. My poor dear wife almost cried. It was very difficult for me too to get away from her, but in the end, with a heavy heart and heavy steps, I started my journey to the train station, and on to the airport. I had no other choice...
On the next day, we talked with my usual (and some new) colleagues about what happened in this past year. After waking up on Saturday morning in the hotel in Hawaii, the next time I had a chance to sleep was on Monday night. (As I can never sleep on the plane.) Again, in another hotel... I felt like the few hours I could spend at home was just a dream... Only you forget about your dreams very easily after you wake up. However, I'll never forget how my wife was standing in that huge crossing, waving me goodbye from afar...
まぁ、「初めて」って言うのが半分嘘だけどね。
去年の夏に、似たようなことがあったから。
その時、ある木曜日の早朝にベトナムから東京に戻ってから、夜にもう妻と一緒にまた空港に向かったね。
その週の土曜日にハンガリーで行われる、兄の結婚式に間に合うためにね。
その時が確かに似たような感じだったが、今回はそれよりも半端ないことになったよ。 :)
今回の件が、ハワイ新婚旅行と関係あるね。
旅行は、もう5月の下旬ごろ航空券も、ホテルも、全部無事に予約したね。
そして、この前も書いたが、日曜日の午後に東京に帰るようにしたね。
そうして、ハワイ旅行を出来るだけ長くするつもりだったね。
それで月曜日に普通に出社すれば、「めでたしめでたし」になるはずだった。
その月曜日の朝から、私はもう会社のシンガポールで行われるイベントに参加しないといけないのが、結構後で知ったね… :D
ちなみに去年もそこに行って、会社が入ってる業界のイベントに参加したね。
（今年もまた、そのイベントにも行ったね。
今年もまた、会社のTシャツも貰ったよ。 :D）
そして、月曜日の午後か夕方ごろに到着するのが絶対ダメだったから、日曜日の深夜の便で行くしかなかった。
基本的に、その日曜日がこんな感じだった：
ハワイからの便が午後3時過ぎに成田に到着してから、5時半ごろ家に着いたね。
その後、早くシャワーして、早くハワイのスーツケースを空にして、早く妻に「誰にどんなお土産を買ったか」を説明したね。
私がまた1週間いない間に妻が皆にお土産を配らないといけなかったから。
幸運のことに、シンガポールのスーツケースをハワイに行く前に、ハワイのと一緒に準備しておいたね。
それで、ハワイからのお土産の一部をそのスーツケースに入れれば、せめてその準備が早く終わったね。 :)
その後、羽田空港行くまでは、後2時間ぐらいしか残ってなかった。
（幸い、成田から羽田への道の半ばの辺りに住んでるから、どっちにでも行きやすい。）
その2時間で、妻とちょっとでも独りの新婚旅行のことを話してたね。 ;)
ただ、その2時間でずっと、空気がすっごく重かったよ。
二人共、「帰ってきたばかりなのに、1時間ほどしか会ってないのに、また1週間会えない」って分かってたからね…
当然、家で一緒に過ごした3時間ぐらいが一瞬で終わっちゃったね。
そして気付いたら、また二人で、いつも私が空港に行く時のお別れの挨拶をするロータリーの所に立ってたね。
妻がかわいそうすぎて、直ぐ泣きそうに見えた。
私も、妻から離れたくなかった。
心も、足もとっても重かった。
それでも、電車の駅に、そして空港に行かないといけなかった…
次の朝にはもう、シンガポールでいつもの（と初めて会った）同僚達と今までの一年の振り返りをしてたんだね。
土曜日の朝、ハワイのホテルで目が覚めてから、初めて月曜日の夜に寝たよ。
（飛行機の中ではいつも無理だからね…）
またホテルでね…
家で過ごして数時間ぐらいがまるで夢のような感覚だったよ…
ただ、普段は、目が覚めたら夢を忘れるでしょう。
だけど、ロータリーの所で、遠くから手を振っててバイバイしてる妻の姿が一生忘れられないよ…
No comments:
Post a Comment