Négy!4! - Four!4! - 四！４！

Azt már régóta tudom, hogy a japánoknak van jópár fura szokása az írás-olvasás terén. Ezek közül is van viszont egy, ami messze kiemelkedik a mezőnyből, amit a kiköltözésem óta sem tudtam teljesen feldolgozni még, és időnként a falra tudok mászni tőle. Ez pedig nem más, mint a 4-es számjegyhez való hozzáállásuk (a kulturális vonatkozásait most hagyjuk), pontosabban az, hogy kizárólag az általános iskola első osztályában tanult írásmódot hajlandóak megérteni...

I've known for a long time that the Japanese people have some weird customs, when it comes to reading and writing. However, one of them is way more weird for me than all the others I know, and I haven't got used to it yet, ever since I moved here. And it still gets on my nerve from time to time. The one I'm talking about is their attitude towards the number "4". But instead of its cultural background, my main problem is that they refuse to understand any of its written forms, except for the one taught in the first grade of elementary school...

日本人が言葉の読み書きで色んな変な習慣を持ってるのが結構前から知ってた。
でも、その中でも1つ、他の全部より何倍も大変なのがあるよ。
日本に引っ越して以来納得できない奴。
そして、時々ムカつくしかできない奴。
それは、「4」って数字への態度だよ。
まぁ、文化的な所を一旦置いといて、特にその数字の書き方への態度だよ。
特に、その数字になると、皆がわざわざ小学校1年生の時に学んだ書き方しか理解できないってことね…

Amire már három éve próbálom visszaszoktatni magam, azok után, hogy előtte vagy 20 évig egy sokkal hatékonyabb, és kb. bármely más országban elfogadott írásmódját használtam. És mivel a telefonszámomban meg a lakcímemben is van 4-es, ezért nem is tudok elmenekülni előle a mindennapi életben.

Amikor ideköltöztem, és be kellett jelentenem az első lakcímemet az okmányirodában, a beadott nyomtatványomon egyből áthúzták az összes 4-esemet, és kijavították az általános iskolásra. Azóta tudom, hogy nem szabad ösztönösen írnom a 4-eseket, mindig meg kell állnom egy pillanatra előttük, ami már az agyamra megy...

De ez még csak a kisebb gond lenne, a minap a posta okozott nekem jó kis fejfájást, egy otthonról várt csomaggal kapcsolatban. Történt ugyanis, hogy megkértem a szüleimet, hogy küldjenek ki pár dolgot mikulásnapra, amit itt nem igazán lehetne beszerezni. És ők rendben el is küldték időben a csomagot, de a japán posta csak nem akarta kihozni. Még csak értesítést sem hagytak itt, hogy ők legalább próbálkoztak, csak én nem voltam épp itthon. (Ahogy általában szokták.)

Nagy szerencse volt, hogy a szüleim EMS-sel küldték a csomagot, így könnyen nyomon tudtam követni, hogy épp merre jár. És egy hét utazás után már két napja vesztegelt a kerületünk postáján, mire a csomag következő státusza az lett, hogy érvénytelen a cím, úgyhogy visszaküldik Magyarországra a feladónak... Madárlátta csokimikulás a javából, mi? :D

Lett volna, de szerencsére aznap hoztam haza a feleségemet a kórházból munka helyett. Így maradt időm berohanni a postára megérdeklődni, hogy ez most mégis mi a fene? Aztán kiderült, hogy Anyukám 4-eseit sem tudják elolvasni... :D (Egyszer-kétszer beszéltem már az otthoniakkal erről, de annyira gyakran nem szoktak csomagot küldeni, hogy minden alkalommal emlékezzenek is rá...)

Nagy szerencsém volt viszont, hogy az itteni posta sem sieti el a munkát, úgyhogy egy rövid személyazonosítási kör után átvehettem a csomagomat, mielőtt még haza tudták volna küldeni... Így aztán mindenkihez szerencsésen odaért a mikulásnapi meglepi. Sunshine, happiness. És általános iskola első osztály...



I've been trying to force myself for three years to get back to that form again, after using a much more efficient form for 20 years. Which is by the way accepted in basically any other country in the world. And since both my phone number and home address contain this digit, I can't just ignore it in my everyday life.

When I moved to Japan and had to register my first address in the ward office, the clerk crossed out all of my "4"-s on the registration form and corrected them to the elementary-school format. That helped me to learn that I must not write "4" by instinct, I must stop for a second before writing them, and it still gets to me almost every time...

But that's still not my biggest issue with it. The other day, the post office managed to cause me some big headache, when I was expecting a package from home. You see, I asked my parents to send me some stuff for Santa Claus Day, that would otherwise be very difficult to get my hands on here. And they sent the package on its way with time to spare, but the Japanese post office failed to bring it to my home. They didn't even leave a notice that they tried to bring it to me, I just wasn't home. (The way they usually do.)

I was very lucky that my parents sent the package by EMS, so I could track its journey easily. And after one week of traveling around the world, it arrived at the post office of my ward, but after waiting there for two days, its status suddenly changed to "invalid address, being returned to the sender" to Hungary... What a roundtrip for those poor chocolate Santa-s, right? :D

Well, what a roundtrip it "would have been". Fortunately on that day I brought my wife home from the hospital instead of going to work, so I had enough time to rush to the post office and kindly ask them what the hell they're doing? Then it turned out that they can't read my Mom's "4" digits either... :D (By the way, I've already talked about this problem with my family, but they don't send me packages often enough to remember it every time...)

However, fortunately the post office here doesn't rush with its work too much (similarly to the Hungarian one), so after a short round of proving my identity, I got my package before they could send it back to Hungary... So in the end, everyone got their Santa Day presents on time. Sunshine, happiness. And elementary school, first grade...



私は、もう3年前から自分をそのダサい書き方に慣れさせようとしてるよ。
その前、20年ぐらいも何倍も効率的な書き方を使ってたのに。
しかも、日本以外にこの世界のどの国でも使える書き方を。
で、電話番号にも、住所にも「4」って奴が入ってるから、毎日の生活でこの問題から逃げ場所がどこにもないよ…

ここに引っ越した時に、最初の住所を登録するために区役所に行ったら、提出した用紙で私が書いた「4」って数字の全部に二重線が引かれて、全部直されたよ。
小学生の書き方に。
その時に、日本でその数字を自然的に書いちゃダメだとよく分かった。
その時から毎回、「4」って書く時に一瞬止まらないといけなくて、ちょっと腹が立つ感じになってる…

でも、それだけで済んだら、まだマシだけどね。
こないだ、実家からのパッケージを待ってる時に郵便局にやられる所だったよ。
その時に、サンタの日に間に合うように日本であまり手に入らない物をハンガリーから送るように両親にお願いしたね。
そして、彼らが充分間に合うように余裕でパッケージを送ってくれたが、日本の郵便局がどうしても配達してくれなかったよ。
いつも不在票を残してくれるのに、今回はそれさえなかった。

幸運のことに、私の両親がそのパッケージをEMSで送ってくれたので、簡単にトラッキングできた。
それで、1週間ぐらいの旅の後、私の区の郵便局に届いて、2日間ぐらいそこで待ってた。
その次に、ステータスが急に「住所が間違ってるから、ハンガリーに返送する」ってことに変わった…
あのチョコのサンタさんが頑張ってやってきたのに、返送されてなんてかわいそうじゃない？ :D

…って所だったが、また幸運のことに、その日は、仕事に行くんじゃなくて、妻を病院から連れて帰ったんだよ。
そのおかげで、郵便局に行って、「これが一体何ですか？」ってやさーしく聞いてみる時間がちょうどあったね。
結果として、日本人が私の母の「4」って数字も読めないことが分かった… :D
（ちなみに、前は、家族とこんな話をしたことがあるが、あまり頻繁にパッケージを送らないので、毎回覚えてくれるはずはないね…）

そして、また幸運のことに、日本の郵便局も、ハンガリーのと同じように、仕事のことはあまり急がないおかげで、身分証明のちょっとしてやり取りの後でパッケージを無事にもらったよ！
ハンガリー返送される前にね…
めでたしめでたし。
そして、小学校の1年生のレベル…
ちょっとダサいなぁ…