As I promised, I'm going further with the wedding stuff, this time I'm gonna share a few interesting stories about the preparations. After all, I had a huge amount of work in it, you know! :D (Seriously!) In Hungary, the bride usually prepares the whole day's events by herself, with the groom occasionally nodding in agreement between two rounds of Call of Duty. :P However, in our case, this pattern wasn't really an option (unfortunately), due to some rather obvious reasons (I don't really like CoD, you see :P)...
この前の約束通りに結婚式のトピックで続くね。
今回は、その準備について色んな面白いことを話そうかなと思う。
私だってあんなに頑張ったしさ！ :D
（ホントに！）
ハンガリーだと、普段は新婦が準備のほとんどを自分でやって、決めることを自分で決めて、新郎のほうがCall of Dutyみたいなゲームばっかりをしながらたまに「はい、はい」ぐらい頷くだけで済むよ。 :P
残念ながら、こう言うパターンは私達の場合で明らかにダメだったね。
（そもそも私は、CoDってゲームあまり好きじゃないし :P）…
Mivel a japán lányok az egyszerű japán esküvőkhöz vannak szokva, meg nem is igazán ismerik a magyar hagyományokat, így a mi eseteünkben nagyjából minden feladat közösen ment. Legalábbis, amiket távolról is el lehetett intézni. Ezek ugyanis még mindig eltörpültek azokhoz a feladatokhoz képest, amiket Japánból nem, vagy csak nagyon nehezen lehetett volna megcsinálni, így a szervezés oroszlánrészét (mint a helyszínek, meg a munkások leszervezése) a családom, köztük is a húgom és Anyukám vállalta magára. Ezúton is köszönöm nekik a rengeteg segítséget és áldozatot! :)
Since the Japanese girls are used to the simple Japanese weddings, and they're not too familiar with the Hungarian traditions, we did most of the preparation tasks together. At least those tasks that could be done from this side of the globe. However, this was still nothing compared to the amount of tasks that were impossible, or at least very difficult to get done from Japan, so the brunt of the stuff (like booking the main places for the events, or contracting the various staff) was still taken care of by my family, especially my sister and Mom. I'd like to take this opportunity to thank them for all the help and hard work they did for us! :)
日本人の女性は、日本の地味そうな結婚式に慣れてるし、ハンガリーの伝統もしらないし、私達は、ほとんどのタスクを一緒にやってたよ。
まぁ、日本から対応できる分だけだったけど。
なぜなら、その分は、現地にいないと解決できないことと比べると、話にもならなかったよ。
会場を予約したり、色んな業者を見つけて、契約したりして。
それで、準備の大分が、私の家族、その中にも妹と母に任されたんだ。
「そんなにいっぱい手伝ってくれて本当にありがとうございます！」ってことを何回言っても足りないぐらい。 :)
Nagyjából az egyetlen feladat, amiből teljesen kimaradtam, az a menyasszonyi ruha kiválasztása volt. (Ugyebár a vőlegény nem láthatja a menyasszonyi ruhát az esküvő előtt, meg ilyenek...) Számomra amúgy tök érdekes volt, hogy itt Japánban a ruha bérlése kb. kétszer annyiba kerül, mintha az ember lánya vadiújat varratna magának, nem vicc! Így hát a nejem is az utóbbi mellett döntött (úgy nagyjából 3 hónapig varrták neki a kínai asszonyok), és még kapott is egy táskát hozzá, amiben kézipoggyászként magával vihette a repülőre. (A logisztika szempontjából ez egy fontos fegyvertény volt. :) ) Itt Japánban elég bevett szokás ez a kézipoggyász dolog, gondolom a rengeteg hawaii esküvő miatt. Mellékszálként én amúgy még a karácsonyi hazalátogatásomkor biztosítottam be magamnak az öltönyt.
There was basically only one thing where I got completely left out of the loop: choosing The Wedding Dress. (You know, if the groom catches a glimpse of the wedding dress before the ceremony, it brings bad luck ad stuff...) To me, it was quite surprising when I learned that renting a dress costs about twice as much than buying a new one (no kidding!) in Japan. So in the end, my wife chose the latter option, of course. (It took about 3 months to finish for some Chinese workshop.) As a bonus, she got a bag for the dress too, that let her take the dress onto the flight to Hungary (and back) as a hand baggage. (I can't emphasize how important this was for the logistics. :) ) It looks like this hand baggage thing is quite usual in Japan, I guess thanks to all the Hawaii weddings. As a side-story, I bought my suit during my Christmas visit at home.
私がほとんど関わらなかった部分があれば、それはウェディングドレスを選ぶことだった。
ハンガリーの習慣、伝統だと、新郎が、結婚式の前にウェディングドレスを見かけちゃいけないよ。
見かけたら不幸な結婚になるって言われてるからね。
それでも、ハンガリーで大体新婦がウェディングドレスをレンタルで借りて、式が終わったら返すってやりかたが一般的だね。
ドレスを買うより、借りたほうが安いからね。
なので、日本で買ったほうが安いって知った時に超びっくりしたよ！
未だに信じられないと！
それで、もちろん私の妻も買っちゃったね。
中国のおばあさん達が、3ヶ月間も作ってくれてたよ。
そして、ドレスを手荷物として飛行機に持っていけるかばんも貰ったよ！
それで本当に命が助かったぐらい！ :)
ヨーロッパで、ウェディングドレスのこんなかばん、聞いたこともないよ。
まぁ、でも考えてみれば、日本でハワイでの式が多くて、皆何とかしないとね。
ちなみに私は、自分のスーツをクリスマスの時にハンガリーに帰った時に買って、その話すぐ終わったよ。
Ezenkívül pedig befizettünk egy stúdiófotózásra is még a lagzi előtt, ahol tradicionális kimonóban, meg japán esküvői ruhában (férfiaknál ez a kettő ugyanaz :D) kaptak minket lencsevégre. Ha már a lagzi nyugati stílusú lesz, legalább készüljön egy japán stílusú fotósorozat is az utókor számára. :) Nekem amúgy nagyon bejött, főleg mivel a csíkos szoknya nélkül pont úgy néztem ki, mint a Bleach-ben a főszereplők. ;) Mondjuk annyira rám szorították az öltöztető lányok a cuccot összesen vagy négy övvel, hogy alig kaptam levegőt benne. Nehéz lehetett a szamurájok élete annak idején... :D Szerencsére a feleségem se úszta meg sokkal jobban: elmondása szerint az ő ruházata úgy 4-5 kilót nyomott. :) Tisztára mint egy laza edzés a Dragonballban. :D
We also signed up for a photo shooting session in a studio, wearing traditional Japanese kimono and wedding clothes. (For men, the two seem to be the same. :D) We thought that if the wedding itself will be western-style, a Japanese-style photo shoot was the least we could do to have a taste of the oriental traditions too. :) I personally liked it a lot, especially because without my striped skirt, I looked exactly like the main characters in Bleach. ;) Although the clothes were strapped on me with about four belts so tightly that I could barely breathe in them. Being a samurai back in the day must have been quite tough... :D Fortunately my wife had it quite bad too: she told me her clothes weighed about 4-5 kg-s. :) Just like a light training in Dragonball. :D
そして、まだ式の前に東京で写真撮影に行ったね。
日本の伝統的な着物と和風のウェディングドレスでの撮影だったね。
（まぁ、男性だと、その2つは同じだけどね… :D）
式は、ハンガリー風になるなら、せめてこれぐらいの和風の部分があるようにね。 :)
私的にとても楽しかったよ！
あのストライプのスカートがなければ、まるでブリーチの死神のような姿だったよ！ ;)
ただ、その服は、苦しすぎて、ほぼ呼吸できなかった感じだったよ！
昔の侍の生活が結構大変だったなぁと思った。 :D
でも、せめて妻のほうも結構大変だったみたい。
彼女の着物が4-5 kgぐらいだったって！ :)
まるでドラゴンボールでの修行みたい。 :D
A szülői ajándékokhoz találtunk egy helyet itt Tokióban, ahol saját magunk készíthettük el őket. Maga az ajándék három darab óra lett, amik egy darab fa lapból lettek kivágva. A háromból a középső amúgy rögtön az ifjú páré (szép, mi? :D), a másik kettőn meg a kétoldali örömszülők osztozhattak, szimbolizálva a (most már) három család összetartozását. (Ez szerintem annyira japános. :) ) És mindegyiknek a hátuljába lehetett szép mintákat, meg személyes üzeneteket égetni. A hely elmondása alapján kb. két óra kell a mű elkészüléséhez, a mi tehetségünkkel viszont szükség volt egy teljes napra hozzá. :D (Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy csak két órát akartunk szánni a dologra, hanem inkább azt, hogy mennyire bénák voltunk. :P) A sajátunkba egyébként a fontosabb dátumokat égettük, csak hogy egyikünk se felejtse el. :D Aztán meg lehetett menő képeket csinálni a három összetartozó óráról. :)
For the presents to our parents, we found a place here in Tokyo, where we could create them by our own hands. The presents themselves were three wooden clocks, cut out from a single wooden board. Of the three, the middle one goes to the newlyweds (what a present, huh? :D), the other two are given to the parents of both sides, symbolizing the strong connection between the (now) three families. (This feels so Japanese to me. :) ) And we could burn nice pictures and personal messages onto the back of each of them. According to the shop, it usually takes about two hours to finish the masterpieces, but thanks to our skill level, it took a full day for us. :D (Of course I don't mean that we only wanted to spend two hours on the presents, I'm just trying to express how bad we were at it. :P) By the way, we burned the most important dates into ours, just to make sure that neither of us forgets them. :D And then we could shoot some nice photos about the three clocks and the strong connection between them. :)
二人の親へのプレゼントも東京で用意したね。
自分達の手作りで出来るお店を見つけて、そこで作ったよ。
プレゼント自体は、1つの板から作られた3つの時計だったよ！
その3つの真ん中のは、新郎新婦の分（大したプレゼントでしょ！ :D）で、他の2つは、2人の親のプレゼントでね。
それで、「同じ時を刻む」とか、何とかと言ってね。よく分かんない…
でも、とりあえず、それで今から3つになった家庭の絆を示してるって感じでね。
（やっぱり日本人らしい考え方だなと思った。 :) ）
で、3つともの裏のほうに自分達で色んなメッセージや可愛い絵を書いたね。
日本語の表現が分からないが、何か木を焦がす小さいツールでね。
そのお店の宣伝によると、普段は2時間ぐらいで終わるが、私達には、丸1日がかかったよ。 :D
（それで、「親のプレゼントに2時間ぐらいしかかけたくなかった」より、「私達のスキルのレベルが低すぎた」ってことを言いたいけどね… :P）
ちなみに自分達のほうの裏に一番大切な日付を全部入れたね。
二人共必ず記念日を忘れないためにね。 :D
それで、その3つの時計で色んな可愛い写真を撮ったね。
3つの時計の間の強い絆がよく見える写真をね。 :)
Plusz érdekesség a végére: az órák eléggé nehezek, és törékenyek, ennek ellenére mindhármat elutaztattuk repülőn Magyarországra a fotók kedvéért, majd kettőt azzal a lendülettel vissza is hoztunk. :D Csak hogy a menyasszonyi ruha ne érezze magát annyira egyedül a fejünk felett. :D
Another fun fact for the end of the post: even though the clocks are rather heavy and fragile, we took all three of them with us on the plane to Hungary just to take the photos, and brought two of them back to Japan right away. :D Just to make sure that the wedding dress doesn't feel too lonely above our heads. :D
で、最後に面白いこともう1つ：その3つの時計が結構重くて壊れやすかったが、全部を飛行機でハンガリーに持って行ったよ。
可愛い写真を撮るために。
そして、日本に帰る時にそのまま2つを持って帰った。 :D
手荷物に入っているウェディングドレスがあまり寂しくならないようにね。 :D
No comments:
Post a Comment