Saturday, August 24, 2019

Hol legyen az esküvő? - Where should we hold the wedding? - 結婚式はどこにしようか?

Ha már legutóbb szóba hoztam a házasság témáját, folytatom is tovább. Pár hete olvastam egy jó kis posztot a határátkelőn egy vegyes pár dilemmájáról azzal kapcsolatban, hogy hol tartsák az esküvőjüket. Így most gondoltam, én is virtuális papírra vetem, hogy hogyan is zajlott ez a döntési folyamat a mi esetünkben. Meg, hogy miért úgy...

Last time I came up with this wedding topic, and now I'll continue some more. A few weeks ago, I read an interesting post on the Hungarian blog called "határátkelő", about an international couple (Hungarian link) thinking about where to have their wedding party. So now I tought I'd grab some virtual paper and show you how the decision was made in our case...


Mifelénk két igen nyomós érv volt, ami eldöntötte ezt a kérdést. Az egyik a távolság a két ország között. Még sosem mértem le, hogy milyen messze vannak egymástól, de azt hiszem, valahol 8-9000 km között van a megfejtés. Repülési időben mérve már egy kicsit több tapasztalati adatom van: Arábián keresztül átszállással (és várakozással) úgy 20-22 óra, ha nem jön közbe semmi (erre is volt már példa). Európai átszállással pár órával rövidebb. Meg mondjuk némileg drágább is általában... És hát tekintve, hogy Anyukám kb. egyáltalán nem bírja a repülést, nem igazán volt őszinte a mosolya, amikor arról volt szó, hogy esetleg egy egész napot ilyen tevékenységre szánjon... :D

There were two very important things, when we started thinking about this topic. The first was the distance between the two countries. I've never measured it myself, but as far as I know they are about 8-9000 km-s apart. However, when it comes to flight time between them, I have some more empiric data: if you change flights in one of the Arabic countries, the whole trip takes some 20-22 hours (including the wait time), if nothing goes wrong (yeah, I have some empiric data about what happens if something goes wrong too). If you change flights in Europe, it'll be a few hours shorter. And usually considerably more expensive too... And considering that my Mom cannot handle air travel too well to say the least, her smile wasn't too honest when she was told that she might have to spend roughly a day in the air... :D

それで、私の母が飛行機に乗るのが極端に苦手なので、もし1日ぐらいも空中で過ごすかも知れないって話になったら、正直な笑顔があまり出せなかったね… :D

A másik pedig a "japán esküvő"-k menete. A nyugati fül számára elég egzotikusnak hangzik ez a szóösszetétel, de a feleségem elbeszélései alapján eleve nem tűnt egy leányálomnak. Az itteni pároknak általában kettő (három) választásuk van. Mindjárt a legelső (harmadik) egyben a legegyszerűbb megoldás is: eleve nem tartanak esküvőt, csak beadják a papírokat az okmányirodában. Az igazán rátermett párok pedig el sem mennek az okmányirodáig, csak egyszerűen feladják postán a kitöltött nyomtatványt. :D

The other was the "japanese wedding" itself. To western people, this phrase may sound quite exotic, but hearing from my wife how it usually goes, it didn't sound like a cakewalk from the start. Japanese couples mainly have two (three) options. The first (well, third) one is the most simple one: skip the wedding, just submit the papers in the ward office. The most well-trained couples don't even go all the way to the ward office, just send the filled-out form by mail. :D

本当に凄いカップル(色んな意味でね)が、区役所までも行かなくて、書類を郵便で送るだけでおしまい。 :D

A második lehetőség, hogy egy esküvőszervező céggel elreptetik a családot (összesen kb. 10-20 emberig) Hawaii-ra, vagy egy közeli egzotikus szigetre, és ott kelnek egybe, szigorúan egy kápolnában, vagy legalábbis amit ők annak mondanak. Ez utóbbi ragaszkodást amúgy nem értem (igazából értem), mivel nem keresztények, és azt sem tudják, hogy mire való egy kápolna... :D De hát valamivel utánozni kell a Nyugatot, persze. Ez a megoldás egyébként számomra kimondottan szimpatikus lett volna, csak hát a távolság itt is közbeszólt...

The second one is contracting a wedding organizer company and flying the whole family (up to about 10-20 people) to Hawaii, or some nearby exotic island and holding the wedding there. And the wedding ceremony must be held in a chapel, or a least in something that the Japanese believe to be a chapel. I don't really understand this chapel requirement (well, okay, I do), since they're not Christians and they don't even know what a chapel is originally for... :D Of course, they have to mimic the western world somehow, I know. By the way, I was secretly a fan of this version all along, but the distance got in our way again here...

キリスト教でもないし、チャペルっても元々何のための物なのかも全然知らないし… :D

Aztán természetesen ott van még az otthon tartott lagzi lehetősége. Bár a "lagzi" egy igen erős költői túlzás az eseményre... :) A szertartásra általában egy kápolnában (?), vagy egy kb. házasságkötő teremben kerül sor. Vannak viszont olyanok is, akik a hagyományoknak megfelelően egy sintó szentélyben tartják meg. Én is láttam már olyat jártamban-keltemben. :) Itt viszont nem jön ki az anyakönyvvezető, úgyhogy az ifjú pár általában az okmányirodában kezdi A Nagy Napot. :D

And of course there's the option of holding the wedding party at home too. Although the word "party" is kind of an overstatement for it... :) In this case, the ceremony is usually held in a chapel (?) or something like a wedding hall or something. However, some people keep themselves to the old traditions and have their ceremonies in shinto shrines the old-fashioned way. I've seen couples like that too during my travels. :) But whichever they choose, they can't do the paperwork during the ceremony, so the soon-to-be-married couple starts their Big Day in the ward office. :D

まぁ、ちゃんとした「式」だとはあまり言えないけど… :)
私も旅行中で何回も見かけたことがあるよ、ちなみに。 :)
一方、日本だと、こんなサービスがなくて、新郎新婦が結婚式の日を区役所で始めるのが多いと聞いたね。 :D

Aztán estefelé van egy kb. 2 órás vacsi a meghívott vendégekkel. Itt pedig az ifjú pár általában körbe-körbe szaladgál a vendégek között, hogy mindenkinek kellőképpen meghálálják, hogy megtisztelték az eseményt a jelenlétükkel. Így pedig viszonylag kevés idejük marad arra, hogy jól érezzék magukat, meg hogy egyáltalán egyenek valamit a hosszú és fárasztó nap végén. És mindezért kipengetnek kb. annyi pénzt, amiből össze lehet hozni egy igazi magyaros szittya-hun lagzit. :D

And then sometime towards the evening, there is a roughly 2-hour-long dinner with the wedding guests (about 30-40 people max). During the dinner, the newlyweds go round-and-round the guests, to express their gratitude to everyone that they were kind enough to attend the wedding. Which doesn't leave much time for the couple to enjoy the event, or even to eat anything in the first place, after a long and tiring day. And this whole thing costs them about as much money as a traditional Hungarian wedding party with all the fancy stuff. :D

で、これぐらいの「パーティー」は、ハンガリーの大した結婚式と大体同じ値段になるよ。 :D

Ennek a gondolata még a feleségem számára is eléggé lelombozóan hatott, pedig hát ő ebben nőtt fel... Szerencsére viszont tavaly a bátyámék esküvőjén volt lehetősége megízlelni egy jó magyar lagzit is, és végül úgy döntött, hogy inkább ő is olyat szeretne. Mivel neki meg az volt az egzotikus. :) Meg hát azért ő sem akarta kihagyni Anyukámat a buliból. ;) Annak ellenére sem, hogy így komoly áldozatokat kellett hoznia (meg a családjának is). És hát így lett a csokapik.

Thinking about this was kinda discouraging even for my wife, even though she's supposed to have been brought up in this environment... However, luckily she got some first-hand experience of The Hungarian Wedding last year at my brother's wedding, and in the end she decided that she'd like to have something similar. To her, that was the exotic thing. :) And she didn't want to leave my Mom out of the party either. ;) Even though she knew that she (and her family) would have to make quite some sacrifices for it. And that's how we got to our conclusion.

ちょっと考えてみれば、日本人にとって、そっちのほうがエキゾチックでしょうね。 :)
その上、妻が、私の母も絶対に参加してほしいと言ってくれたし。 ;)

No comments:

Post a Comment