Hol legyen az esküvő? - Where should we hold the wedding? - 結婚式はどこにしようか？

Ha már legutóbb szóba hoztam a házasság témáját, folytatom is tovább. Pár hete olvastam egy jó kis posztot a határátkelőn egy vegyes pár dilemmájáról azzal kapcsolatban, hogy hol tartsák az esküvőjüket. Így most gondoltam, én is virtuális papírra vetem, hogy hogyan is zajlott ez a döntési folyamat a mi esetünkben. Meg, hogy miért úgy...

Last time I came up with this wedding topic, and now I'll continue some more. A few weeks ago, I read an interesting post on the Hungarian blog called "határátkelő", about an international couple (Hungarian link) thinking about where to have their wedding party. So now I tought I'd grab some virtual paper and show you how the decision was made in our case...

前回、結婚のトピック出したら、今回もそれで続くね。
何週間前、ハンガリーの「határátkelő」ってブログで国際カップルが結婚式をどこで挙げようかの悩みのポストをよんだね。
（ハンガリー語のリンクだけど…）
それで、私達の場合は、この悩みがどうなったかを書いてみようかなと思ったね。
辿り着いた結果にどうやって辿り着いたのかなってね…

Első - First - 最初

Fiatalkoromban a neten elég menő volt az "elsőzés", mindenféle cikkek alatt a kommentszekcióban. Úgy nézem, mára az emberek kezdik kinőni ezt a kevésbé értelmes szokásukat, nekem viszont pont mostanában sikerült összehozni eddigi életem legnagyobb elsőzését. ;) Erről írok most nektek...

When I was young, "firsting" was the cool thing to do on the Internet in the comment section of all kinds of articles and posts. It seems to me like people are doing this childish thing much less these days, but in the meantime, recently I've just managed to perform the biggest firsting of my life so far. ;) And now I'll talk a little bit about it...

私は、まだ若かったころにインターネットのあちこちの記事やポストに「俺が最初だぁ！」ってコメントを付けるのが結構流行ってた。
最近このダサい習慣がなくなっていく気がするが、私はちょうどこの頃結構似たようなことをしたんだね。
今までの人生の一番大した「最初」ってことをね。 ;)
今回は、そのストーリーを語ります…

Egy kis statisztika - A bit of statistics - ちょっとした統計情報

Már lassan három éve irkálom ide a posztokat, de a legutóbbi volt az első, amelyiknél kíváncsiságból megnéztem, hogy mégis milyen hosszú lett. (Nyilván ez a része önmagában nem érdemelne külön posztot, mivel akit egy kicsit is érdekel, simán bemásolhatja wordbe oszt kész.) Aztán ezt nagyjából összemértem azzal, hogy mennyi ideig tartott megírni az egyes részeit, egyben megemlékezve arról is, hogy hogyan keletkeznek a posztjaim. Így már talán lesz, aki elovassa a posztot...

I've been writing blog posts here for almost three years now, but the previous one was the first where I checked how long it ended up. Out of pure curiousity. (Of course, it wouldn't be worth a separate post by itself, as if anyone's at least somewhat interested, they can just copy-paste the whole thing into word and voilá.) And then I checked how much time it took to write each part, also taking into account how my posts come to life. That way some of you might become interested in reading this one...

このブログでポストを書き始めてからもうほぼ3年が経ってるが、1つのポストの長さがどうなのかなと調べたのは、前回のポストが初めてだったよ。
（まぁ、これだけでまだあまり面白くないけどね。
もしも気になったら、誰でもワードにコピペすれば分かるし。）
まぁ、それと一緒に各言語の部分がどれぐらい時間かかったのかと普通にどうやってポストを書いてるかもちょっと書いておくね。
それなら皆さんこれも読んでくれるかも…

A tokiói álom - The Tokyo dream - 東京人の夢

Ezennel megtöröm a több hónapos csendet itt a blogon, rögtön egy olyan poszttal, amit magyarul nem fogtok itt megtalálni. :P Mivel ezúttal a Határátkelőn jelent meg. De azért ott is olvassátok el tisztességgel...

Quite some time has passed since I last touched my keyboard. (Okay, that's a lie of course, otherwise I'd have been fired from my job long ago.) But still, it's a fact that I haven't put too much energy into writing posts lately, sa it's all got used up by my work and family life. But now I'm breaking this several-months' trend with a topic I've wanted to write about for a long time. On the Hungarian blog posting stories from Hungarians living abroad called "határátkelő", there's been a series of posts about what the people of the various countries dream about, so I thought I'd write about its Japanese "episode". Then I realized that the difference between the lifestyle in a metropolis and the countryside here is so huge, so it'd be better to focus only on the former part for now, since I'm slightly more familiar with it. And I'm also in the middle of it myself too, walking along the path with my small steps...

最後にキーボードに触れたことから随分時間がたってるね。
（…と言うのがちょっと嘘だけど…
本当にそうだったら、会社でもう結構首になってたからね。）
にしても、最近ポストを書くことにあまり集中してなかったのが確かだなぁ…
ちょっと仕方がなかった部分もあったけどね、最近仕事でもプライベートでもエネルギーをいっぱい使わないといけなかったし。
でも、この数ヶ月間のトレンドを今ここで破る。
前から書くつもりだったトピックで。
外国に住んでいるハンガリー人のストーリをポストしてるハンガリーのブログで前からあるシリーズがあってね。
（「あるシリーズ」って奴が確かに「ある」ね… :D）
「色んな国の人々の夢って何？」ってシリーズ。
その日本版をちょっと書こうかと思った。
…と思ったら、日本で都内と田舎の差が大きすぎて、前者のみにしたほうがいいと気付いた。
そっちのほうなら、もうちょっと詳しいし、自分でもその真ん中で小さな一歩一歩を踏んで前に進んだりしてるし…

Egy nap alatt Hakone körül - Around Hakone in one day - 一日間箱根一周

Willy Fogg helyett viszont sajnos be kell érnetek velem... :P Ezúttal is. Szóval a három napos hakonei kiruccanás alatt nem csak fürödtünk a (majdnem) fagyban, hanem szántunk egy napot a hegy körbeutazására is, hogy megláthassuk a látnivalókat. Ráadásul mivel olyan vonatjegyünk volt, amivel bármilyen közlekedési eszközt ingyen használhattunk a hegyen, ezt elég kényelmesen meg is tudtuk tenni. Legalábbis ahhoz képest, hogy mekkora tömeg volt...

With me instead of Willy Fogg this time... :P As usual. During our three-day-trip to Hakone, we didn't just bathe in the freezing cold, but spent one day to travel around the mountain to see the things tourists usually go there to see. And since we had a train ticket that was good for all public transport lines on the mountain, we had quite an easy time getting around. At least compared to the huge crowd there...

Willy Foggの代わりに私だけの話になっちゃうけどね… :P
まぁ、いつも通りに。
一応、三連休の箱根旅行でずっと肌寒いバルコニーで入浴したわけじゃないね。
一日はちゃんと、山の周りの観光スポットを訪問したんだね。
箱根のどんな交通手段でも利用できる電車チケットも持ってたし、移動するのが中々楽だった。
まぁ、その凄い人込みの割にね…

Fürdőkád a teraszon - Bathtub on the balcony - バルコニーでの湯舟

Már többször is írtam róla, hogy a japánok mennyire szeretik a gyógyfürdőiket. Mi is többször mentünk már onsen faluba a hegyekben, télen is meg nyáron is. Idén télen is folytattuk ezt a kellemes hagyományt, amikor is ellátogattunk Hakonéba egy hosszú hétvégére...

I've written several times already about how the Japanese love their onsens (hot spring spas). We've also visited several onsen villages in the mountains both in winter and summer time. This winter, we continued this pleasant tradition of ours, when we went to Hakone for a long weekend...

まぁ、日本人、温泉が好きだね。
私達も何回も山の温泉村に行ったことあるし、ここも沢山書いたことあるでしょう。
冬にも、夏にもね。
今年の冬にも私達のこの「いいなぁ」って習慣を守り続けた。
この前の三連休の時に箱根に行ってね…

Issho mochi - 一升餅

Nemrégiben egy újabb japán tradíciónak lehettem részese, aminek a neve a címben is szerepel. Itt rengeteg ünnep és esemény kötődik a gyerekek egészséges felnövéséhez. Ezek közül az egyik korai lépés (az Okuizome után) az "Issho mochi". Ezt figyelhettem meg testközelből a minap...

I had the chance to take part in another Japanese tradition the other day, called... Well, it's name is in the title of this post. The Japanese have a lot of events and festivals / celebrations directly connected to the health and well-being of children. One of them, coming in the early stages of a child's life (a bit after Okuizome), is "Issho mochi"...

先日また日本の昔からの習慣の1つに参加できました。
タイトルの一生餅にね。
日本では、何か子供の健康と無事な育ちについて色んなお祭りやイベントがあるんだね。
一生餅も（お食い初めと一緒に）その初期段階の1つなんだね...

Amiért megéri felkelni vasárnap reggel 7-kor - Why it is worth it to wake up at 7 AM on Sunday - これで日曜日にも朝7時に起きる甲斐がある

Az ünnepek elég rohanósan teltek (odahaza), most kezd végre kicsit nyugi lenni. Viszont ezúton is köszönöm mindenkinek, aki ott volt. :) Ilyenkor az ünnepi hajtás végeztével persze adná magát, hogy az ember igyekezzen jól kipihenni magát hétvégente, de vasárnap reggel fontosabb dolgom is van ennél. Ez pedig nem más, mint megnézni egy másik kedvenc animém, a Fairy Tail legújabb részét. :D Ha már egyszer a Full Metal Panic-nak vége lett...

The holidays raced past me quite fast back at home, things are only starting to calm down about now. But I'd still like to say thank you to everyone who was there. :) After the busy holiday season, it'd make sense to take a good rest on the weekends, but I have better things to do on Sunday mornings. You see, I need to watch the latest episode of Fairy Tail, another one of my favorite anime-s. :D Now that Full Metal Panic has ended...

クリスマスとお正月は、ハンガリーで結構忙しく過ごしたね。
今頃やっとまた生活がちょっと落ち着いてる感じ。
それでも、会ってくれた皆さん、ありがとうございます！ :)
…と言いたいけど、ハンガリーで会った皆が日本語しゃべらないね。
なので、先の文も読むはずはないし…
まぁ、一応ハンガリー語でも書いておいたね。
念のために…
今、やっと落ち着いたこの時期に、週末にゆーっくり休むのが当たり前に見えるけど、私にはもっと大事にやることがあるよ！
大好きなアニメ、「フェアリーテイル」の新しいシリーズを見ることね。 :D
フルメタルパニックがもう終わったしさ…

Sorsolás - Lottery - 抽選

Japánban a Karácsony leginkább három dologból áll: az eper (pedig nem is ilyenkor terem), a KFC csirke, meg a karácsonyi sorsolások mindenütt. Nálunk az irodaházban is szokott lenni (tavalyelőtt nyertem rajta vagy 10 csomag fürdősót :D). Idén pedig az irodához közeli egyik plázában vettem részt az ottanin...

In Japan, Christmas mainly consists of three things: strawberry (even though it's completely out of season), KFC chicken, and christmas lotteries all over the place. The office building, where I work also holds one every year. (Two years ago I won about 10 packs of bathing salt there. :D) And this year I participated in the lottery of a shopping mall close to the office...

日本のクリスマスは、基本的にいちご（これは何でだろう、シーズンじゃないのに）、KFCのチキンとクリスマス抽選で出来てるでしょう。
私の会社のオフィスビルにも毎年行われるし。
（２年前入浴剤を10個ぐらいもらったよ :D）
そして、今年は、オフィスの近くにあるショッピングモールでの抽選に参加した…

Előre a múltba - On to the past - 過去へ進む時

Erről már vagy két hónappal ezelőtt kellett volna írnom, de csak most jutottam el idáig. Szóval nemrégiben olyan élményben lehetett részem, amit Európában már csak az elhelyezkedése miatt is egy picit nehéz kivitelezni. Ha viszont az ember Japánból megy mondjuk az USA-ba, akkor magától értetődően része az útnak. Úgyhogy amikor szeptemberben a barátnőmmel átruccantunk egy kicsit Amerikába, mi is visszamentünk egy napot az időben a Csendes Óceán felett...

I know I was supposed to write about this about two months ago, but I couldn't get to it until now. Anyway, the other day I had the chance to experience something that's very difficult to do in Europe mainly due to its location. But if you happen to travel from Japan to the US, it's a straightforward part of your journey. So when we visited the US with my girlfriend in September, we also went back a day in time over the Pacific Ocean...

これは、大体２ヶ月前に書くべきだったと分かってるが、今まで全然時間がなかった…
とりあえず、先日、ヨーロッパであまりできない体験をしてきたね。

ヨーロッパの位置がちょっと不利なので...

でも、もし例えば日本からアメリカに行くなら、当たり前に体験するしかない。

なので、9月に彼女と一緒にアメリカに旅行に行った時に、私達も一日で過去に戻ったね。

太平洋の上でね...

A japán e-mail - The Japanese e-mail - 日本のEメール

Régebben írtam már, hogy mennyire ki lehet kergetni a világból a japán levelekkel, meg említettem, hogy mennyire borzasztóan igénytelenek a japán weboldalak. Ehhez képest engem is meglep, hogy hogy hagyhattam eddig szó nélkül az email-jeiket. Pedig minden nap találkozom velük, és minden alkalommal síró-hányó görcsöt kapok tőlük. És most az utóbbi időben a rengeteg (azaz kettő) külföldi útnak köszönhetően annyira egyértelmű összehasonlítást kaptam az arcomba, hogy muszáj megosztanom...

A few months ago I already wrote about the letters in Japan, and how much I hate them and I also mentioned the hideousness of Japanese websites in another post. After such posts, even I'm surprised that I haven't complained about the emails I get. Even though I get more than enough everyday, and every one of them always makes me wanna cry / puke. And now that I had the chance lately to travel abroad several times (well, twice to be precise), I got a comparison in my face that shows all of my problems so obviously that I cannot keep it in myself this time...

前は、日本の手紙のひどさや日本の無骨なウェブサイトばっかりの環境について書いたことがあるね。
なのに、今までEメールについて何も話していないことに気付いたら、自分も凄くびっくりしたよ！
毎日見てるのに。
見かける旅に本当に吐き気がするのに…
そして、今回は、沢山の海外出張（まぁ、実際には2つだけだったけど）のおかげでもらった比較が明らかすぎて、もうこれ以上我慢できない。
ポストを書かないといけなかった…

Hiába beszélsz japánul - Even if you speak Japanese - 日本語を喋っても

"Másképp gondolkodsz, mint egy japán." Mondta a barátnőm viccesen a minap egy tét nélküli banális tévedésem után. Történt ugyanis, hogy nemrég ellátogattunk Disneylandbe kettesben, és az ottani csillagászati árak és végeláthatatlan sorok elkerülése érdekében lovagiasan felajánlottam, hogy előtte való este veszek némi üdítőt a melóból hazafelé...

"You're still not thinking like a Japanese person." My girlfriend told me the other day after a small mistake on my side. The two of us went to Disneyland a few days ago, and to avoid the skyrocketing prices and never-ending waiting lines there, I offered to buy some drinks on my way home from work the evening before. You know, I'm a knightly gentleman and stuff...

"考え方が日本人と違うよ！"って彼女に言われた。
先日、どうでもいいミスをやっちゃった後。
この間、二人でディズニーランドに行ったね。
そして、そこの高速ビル程に高い物価と永遠まで続く行列を避けるために、前日の夜に仕事からの帰り道で二人分の飲み物を買うって約束したね。
かっこつけてる鎧の騎士みたいにね…

Egy este Szingapúrban - An evening in Singapore - シンガポールでの一晩

Ez most ilyen lesz, hogy visszafelé megyünk az időben, megszakítva a mintegy kétéves hagyományomat. Tudniillik a mostani poszt történései még a kígyós dolog előtt... hmm... történtek. Szóval még október legelején adódott a lehetőség, hogy a munkám révén részt vegyek az Affiliate Summit APAC konferencián Szingapúrban, hogy kapjak céges pólót közelebbről is meglessem, hogy mit csinál a konkurencia, meg személyesen is találkozzak néhány partnerünkkel. Szabadidőből sajnos nem jutott túl sok, de legalább volt egy este, amikor kicsit körülnézhettem...

This time I'm gonna go a little bit backwards in my history, breaking my tradition that I've been protecting carefully for about two years now. Since the events in this post happened before my run-in with the snake the other day. In any case, I got a chance to attend the Affiliate Summit APAC conference in Singapore at the start of October as part of my work. I mainly went there to get a company T-shirt take a closer look at what our competitors are up to, and to meet some of our partners in person. Unfortunately I had very little free time while staying there, but at least I got one evening to look around a bit...

今回は、2年ぐらいの習慣を破って、ちょっと過去へ進もうと決めた。
なぜなら、今回話したい話は、蛇との出会いの前に起きたね。
10月の頭ごろに、仕事のおかげでシンガポールで行われるAffiliate Summit APACと言うイベントに参加する機会をもらったよ。
会社のＴシャツをもらう…じゃなくて、競合の会社が何をやってるかを詳しく調べるためにね。
そして、私達のビジネスパートナーとも打ち合わせしたし。
残念ながら、フリータイムがほとんどなかったが、せめて一晩はちょっと観光もできたよ…

Egy különös találkozás - An unusual encounter - 珍しい出会い

Tudom, az utóbbi időben eléggé nagy csend uralkodik a blogon. Leginkább egy munkahelyi előléptetésnek (yaaay!), meg egy hosszabb vakációnak (yaaay!!), meg néhány magánéleti fejleménynek ;) köszönhetően. Cserébe viszont gazdagodtam jónéhány témával, amiket remélem lesz időm megosztani veletek... De addig is írok egy posztot egy fura kis fickóról, akivel a héten futottam össze...

I know the blog has been rather quiet lately. It's mostly thanks to a promotion at work (yaaay!), a recent vacation (yaaay!!) and some recent developments in my private life. ;) In return I've gained several new topics, that I hope I'll have time to share with all of you... But until then, I'll write about a weird little guy I met this week...

最近ブログが随分静かになったね。
私も充分に認識してる。
職場でも昇進したし（イェェェイ！）、旅行にも行ったし（イェェェイ！！）、プライベートでも色々起きてるし。 ;)
時間が無くなった代わりに色んな面白いトピックを手に入れたよ。
皆にちゃんと言えるように頑張る！
でも、その前に今週出会った小さい奴の話をしたいね…

Az új cipőm - My new shoes - 新しい靴

Minél több időt töltök itt, annál inkább sikerül elsajátítanom a japánok életvitelét. A múlt hónapban is sikerült egy újabb (vicces) szintet lépnem, ezúttal a cipőviselet terén. Mondjuk ehhez az is kellett, hogy a júliusi rekord hőségben az előző cipőm talpa (amit odahaza vettem fél éve) megadja magát...

The more time I spend here the more I adapt to the Japanese lifestyle. And I managed to take another (bit funny) step forward last month in the field of shoewear. After my previous shoes gave me a gentle push in the right direction by their soles almost falling off in the record-breaking heat in July. Even though I only bought them half a year ago at home...

日本で過ごしてる時間がどんどん長くなってると共に、日本人の生活にどんどん慣れて来てる気がする。
先月、また(中々面白くて)新しいレベルに辿り着いたよ。
今回は、靴の履き方でね。
まぁ、7月の歴史的な暑さで半年前ハンガリーで買った靴の???が外れて来たおかげもあったけどね...