Az új cipőm - My new shoes - 新しい靴

Minél több időt töltök itt, annál inkább sikerül elsajátítanom a japánok életvitelét. A múlt hónapban is sikerült egy újabb (vicces) szintet lépnem, ezúttal a cipőviselet terén. Mondjuk ehhez az is kellett, hogy a júliusi rekord hőségben az előző cipőm talpa (amit odahaza vettem fél éve) megadja magát...

The more time I spend here the more I adapt to the Japanese lifestyle. And I managed to take another (bit funny) step forward last month in the field of shoewear. After my previous shoes gave me a gentle push in the right direction by their soles almost falling off in the record-breaking heat in July. Even though I only bought them half a year ago at home...

日本で過ごしてる時間がどんどん長くなってると共に、日本人の生活にどんどん慣れて来てる気がする。
先月、また(中々面白くて)新しいレベルに辿り着いたよ。
今回は、靴の履き方でね。
まぁ、7月の歴史的な暑さで半年前ハンガリーで買った靴の???が外れて来たおかげもあったけどね...

Merthogy milyen az itteni cipőviselet? Az egész a "kint" és "bent" közötti éles határból ered, ami régen (gondolom) azért alakult ki, mert a tatamiról viszonylag nehéz levakarni a kintről behordott sarat. Ez az éles határ még ma is szemmel látható, bár mostanra azért elég sokat veszített az eredeti értékéből. (Kb. mint a WC papucs. ;) ) Leginkább azért, mert egyre kevesebb a tatamis szoba, meg sokkal nehezebb összesarazni a cipőt, ha odakint minden vastagon le van öntve betonnal. :D

Okay, but what's the big deal about wearing shoes here? The whole thing is a result of the strict boundary between the "outside" and "inside", which (I think) originates from the ancient fact that it's rather difficult to clean up the mud brought in from outside from the tatami mats. This strict boundary is still clearly visible today, even though it has lost almost all of its original value. (Similarly to the toilet slippers. ;) ) Mostly because there are less and less rooms with tatami floors, and it's getting more difficult to bring in a sizeable amount of mud, when everything outside is covered with thick layers of concrete. :D

で、「靴の履き方って何の話?」と聞きたいと思うね。
この習慣の元々の原因は、「内」と「外」の間に昔から存在してる厳しい境界だと思うよ。
で、その厳しい境界の存在の原因は、「部屋に外から持ってくる泥が、畳に付くと、あまり掃除できなくなる」と言う昔からの常識だと思うね。
そして、この境界が、まだ近代の時代でも存在してるね。
元の価値をほとんど失ったのにね...
(トイレのスリッパーと同じように。 ;) )
畳の部屋の数も減少してる一方だし、全てがコンクリートでカバーされてる環境で外からちゃんとした泥を家の中に持って行くのが結構難しいチャレンジになってるってこともあるし。 :D

Mindenesetre a lakások bejáratánál ma is élesen elkülönül a kinti cipőknek való rész a "bent"-től. Van, ahol csak egy jól látható határvonallal, de általában szintbeli különbséggel is. Ezenkívül az itteni irodák padlószintje is általában magasabban van, mint az épület folyosójáé. Vagy ha pl. egy tradicionális ryokan-ban száll meg az ember, akkor általában a főbejáratnál le kell venni a cipőt, és az épületen belül csak benti papucsban szabad mászkálni. Ezenkívül sok étteremben vannak hagyományos japán asztalok, ahol a padlószint megintcsak meg van emelve, és szigorúan csak mezítláb szabad odaülni.

Still, even today, the area for the shoes worn outside is strictly separated from the "inside" parts in the houses and apartments. Sometimes the separator is just a clearly visible line, but most of the times the floor levels are different too. Moreover, the floor level of the offices here is usually higher than the hallways of the office buildings. Or if you happen to stay at a traditional ryokan, you usually need to take off your shoes at the main entrance, and you're only allowed to move around inside the building wearing the room slippers prepared by the staff. Also, many restaurants have traditional Japanese tables, where the floor level is again higher and you're only allowed to sit there barefoot.

それでも、家の玄関で外に履く靴と部屋の内側の境界が今も厳しく守られてるね。
それはたまに、床にある見やすい線だけになってるだけど、普段は段差もあるね。
それに、普段のオフィスルームとオフィスビルの廊下の間にも段差があるね。
または、伝統的な旅館に泊まると、建物の玄関で外の靴を脱がないと行けないでしょう?
建物の内側に部屋用のスリッパーしか履けないでしょう?

後、沢山のレストランで和風のテーブルがあって、そこに座ろうとしたらまた段差があって、靴を脱がないといけないね。

Ennek az egésznek pedig az a következménye, hogy az emberek aránylag sokszor veszik fel-le a cipőjüket. És mivel (itt is) mindenki folyton rohan, igyekeznek ezt a folyamatot 2-3 másodperc alatt letudni. Erre vannak is különféle technikák, a legegyszerűbb például, ha az ember lazára köti a cipőfűzőjét, éppen annyira, hogy még bele tudjon bújni anélkül, hogy kikötné a fűzőt, és éppen ne essen le a lábáról, ha már belebújt. Én is ezt a technikát alkalmaztam idáig, de szerencsémre a japán cipőgyártók már régen rárepültek erre a piaci résre.

And all of those boring stuffs lead to people having to take on and off their shoes very often. And since everyone (here too) is always on the run, people try to get this part done in 2-3 seconds. Of course there are all kinds of techniques for that. The simplest of all is keeping your shoelaces loose enough to be able to put the shoes on without having to re-tie the laces, but tight enough that your shoes don't fall off your feet. I've also been using this simple technique until now, but fortunately the Japanese shoe makers have already covered this market gap since a long time ago.

で、そのめっちゃ長くてつまんない話の結果は、日本人が結構頻繁に靴を履いたり脱いだりしないといけないね。

そして、（ここも）皆いつも大急ぎだから、この作業をいつも2-3秒ぐらいで終わらせようとしてるね。

もちろん、そのために色んな技が生まれてきたね。

一番シンプルなのは、紐を結ぶが、あまりきつくしなくて、靴を履いたり脱いだりする時に再度結ばなくてもいいようにね。
私も今までずっとこんな技を使ってきたが、日本の靴の業界がこの問題に色んな解決方法を作ってくれたね。

És mivel a tépőzáras cipő itt is cikinek számít (nem tudom, miért), inkább olyan megoldások terjedtek el, ahol van mutatóba rendes cipőfűző, amit menőzésből meg lehet kötni, de az igazi munkát a mellette levő gumis rész végzi, ami fel-levételkor éppen annyira megnyúlik, amennyire kell, amúgy meg szépen tapad az ember lábfejére. És itt jött el az új cipőm ideje, ami hasonló elven működik, csak gumi helyett cipzárral. :D Jó, ez nyilván nem nagy kunszt, én is láttam már cipzáras csizmát, meg magasszárú női cipőt. De sportcipőt még nem... Mostanáig. :D

And since shoes with velcro tapes are considered lame here too (I don't know why), most shoes have shoelaces that you can tie for showing off to other people, but the real work is is done by the rubber band hidden next to them, that loosens enough when you put on your shoes and stay tight while they are on your feet. And that's where my new shoes come into the picture, as they are very similar to this pattern, they just use a zipper instead of the rubber band. :D Okay, that's not a big deal in itself, I've seen boots with zippers too. But not sneakers... Until now. :D

それでも、マジックテープの靴がここもちょっとダサい感じだね。
（何でそうなのか分かんないが…）
なので、紐も付いてて、偉そうに結べる以外に何の役にも立たなくて、実際の仕事をそのとなりに潜んでるラバーバンドがやってくれるって方法が一番流行ってる感じ。
靴を履くと脱ぐ時にそのラバーバンドが紐を触らなくてもいいほどにゆるくなるが、もう履いたら充分きつくなるね。
で、やっと私の靴の出番が来た！
なぜなら、私の靴も結構似たような感じだけど、ただラバーバンドの代わりにジッパーが付いてるよ。 :D
まぁ、それだけがまだ特に不思議じゃないね。
私もジッパーが付いてるブーツ等見たことあるし。
ただ、スニーカーのバージョンが見たことがなかった…
今までね。 :D

Ezzel pedig már én is magabiztosan csatlakozhatok az igazi japán turistákhoz, akik Kiotóban csak nevetni szoktak magukban az európai turistákon, amiért azok mindig annyit szerencsétlenkednek a cipőjükkel a templomok bejáratánál. :P Merthogy oda is csak mezítláb szabad bemenni.

So now I can join the real Japanese tourists in laughing on the inside at the foreign tourists in Kyoto, who always have a hard time taking on and off their shoes at the entrances of buddhist temples. :P Ah, since you're only allowed to enter most of them barefoot.

そして、この靴のおかげで私も本物の日本人旅行者達と一緒に、京都のお寺の入口で自分の靴でいつも下手してるヨーロッパ人旅行者を皮肉で笑っちゃうことができたね。 :P
もちろん内部でね。
ちなみに普段のお寺にも裸足でしか入れないでしょう。