Thursday, November 3, 2016

A munka világa - The world of work - 仕事の世界

Most épp nincs aktuális témám, úgyhogy jöjjön a tarsolyból egy olyan, amiről már régóta akartam írni. Meg néhányan már elég sokat rágtátok is a fülemet érte. :) Szóval a mai alkalommal igyekszem némi bepillantást adni abba, hogy milyen is egy tipikus japán cégnél dolgozni. Valószínűleg egyetlen posztba azért nem fog beleférni minden...

A személyes érintettségemről és tapasztalataimról annyit mondanék, hogy egy outsourcing cég tagja vagyok, viszont ki vagyok helyezve az egyik ügyfél irodájába, hogy egy ottani projekten dolgozzak ottani emberekkel. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a cég, amelyiktől a fizetésemet kapom, egy eléggé hagyományos itteni cég (itt amúgy az első két hetemet töltöttem életvitelszerűen), ahol viszont a mindennapjaimat töltöm, az meg szerencsére inkább hasonlít az európai cégekre, mint az itteniekre. Úgyhogy amit ebben a témában irkálok majd, az csak igen korlátozottan vonatkozik rám.

Szóval amikor szeptemberben először léptem az irodánkba (jójó, nulladik alkalommal aug. 30-án léptem be először, de azért jól hangzott :P), egy kicsit úgy éreztem, mintha egy egész más világba csöppentem volna, legalábbis az irodaház ajtaján kívülihez képest. Általában akármerre néz az ember, elég merev szabályokkal találkozik.

Legyen szó a munkaidőről (+ túlórákról), öltözködésről (a Morgan Stanley kismiska az itteniekhez képest :D), közlekedésről (hallottam olyan cégről, ahol pl. tilos autóval munkába járni), névjegykártya átadásáról (!), ügyfél fogadásáról, felettessel / ügyféllel való beszélgetésről, tárgyalóteremben / üzleti kajáláson / kocsiban való ülésrendről, liftben való viselkedésről (!), céges ivászatokon való viselkedésről (!), különféle üzleti levelek fajtáiról, és a kötelező formátumukról (!), hogy csak néhány példát említsek.

Volt szerencsém alaposan utánaolvasni a témának, úgyhogy idővel bővebben is kifejtem őket szépen sorban. A könyvek szerint, amiket olvastam, egy átlag japánnak kb. 10 évig (!) tart nagyjából elsajátítani ezt a rengeteg dolgot. Nekem volt rá két hetem... :D

Az egész amúgy alapvetően arról szól, hogy minél inkább kimutassák a másik fél, illetve a saját munkájuk iránti tiszteletet. Ami ömagában nem is hangzik rosszul, de szerintem azért egy kicsit már túltolták a szekeret... Hogy mondjam... Sok helyen nem az van, hogy jó pontnak számít, ha udvarias az ember, hanem egy utolsó bunkó tahónak fogják gondolni, ha valamelyik szabályt véletlenül eltéveszti.

Hát elöljáróban ennyit. Tényleg rengeteget lehetne írni a témáról, és fogok is. Ennél azért mondjuk remélhetőleg egy kicsit összeszedettebben... :)



I don't have any current topics on my mind right now, so I've picked one that I've been wanting to write about for quite some time now. And a few of you have also been nagging me about it. :) So today I'll try to give you some insights into what it's like to work at a typical Japanese company. Probably a single post won't be enough for everything though...

About my personal involvement and experiences: I'm currently a member of an outsourcing company, but I'm placed into one of our customer company's office and work with the customer's engineers on one of their projects. So the slightly weird situation is that the company that pays me my salary is a quite traditional Japanese company (physically I spent my first two weeks there), but the company, where I actually spend my weekdays, fortunately feels more like a European one. Which means that most things I'll write about this topic are affecting me only to a very limited extent.

Anyway, when I first stepped into our office in September (alrightalright, the zeroth time happened on Aug. 30, but it sounded cool :P), it felt a bit like I'd stepped into a very different world than what's outside the door. Basically wherever you look, you'll find very strict rules.

Be it the work time (+ overtime), office wear (Morgan Stanley seems like an amateur compared to these guys :D), commuting (I've heard about a company where it's prohibited to commute by car), exchanging business cards (!), treating a representative of a customer, talking with a customer / your superior, which seat you take in a meeting room / car / business lunch, the things you need to do in an elevator (!), the things you need to do when you go out drinking with your colleagues (!), the different kinds and formats of business letters (!), just to name a few examples.

I've had the chance to gain a rather thorough knowledge about these, so in time I'll go into more details step-by-step. According to the books I've read, for an average Japanese person it takes about 10 years to properly learn all these things. In contrast, I had two weeks... :D

Basically it's all about showing your respect to the other people and your work. Which sounds quite nice, but I think they've pushed it too far, to be honest... How should I say it... In most places, it's not like everyone will think what a nice person you are, if you behave in a very polite way. On the contrary, everyone will think you're an insensitive bastard, if you accidentally screw up a rule or two. In most places, that is.

I guess that's about it for the foreword. I could write a LOT about this topic, and I certainly will do. Hopefully in a better-structured way than how this post ended up... :)



ちょうど今は新しいいい(あ、すごい「い」の数!文法をちょっとハンガリー語っぽくしたけど…)話題をあまり持ってないので、ずいぶん前から書いたかったことにさせてもらう。
その上、うちから「これについて話せ話せ!」とかも結構言われたし。:)
だから、今日はちょっと日本の一般的な会社に勤めるのが私の目でどう見えるかの話をしようと思った。
まあ、1つだけのポストで書きたいことが全部書けないと思うけど…

まずは、ちょっと自分の関わりと体験を紹介する。
今は、派遣会社の正社員だけど、毎日お客様会社の1つの事務所で、お客様会社の社員たちと働いているね。
それで珍しい(と嬉しい)ことに、私の給料を払ってる会社は典型的な日本会社だけど(ちなみにそこは日本に来てからの最初の2週間を過ごした)、毎日通ってる会社の雰囲気は結構ヨーロッパの会社に似ている。
だからこの話題について書くものが、私自身にある程度までしか関係ないよね。

で、9月に最初に弊社のオフィスに入ったときに(はいはい、本当に本当の最初は8月30日だったが、その文が結構かっこいい感じだった :P)、ちょっとオフィスのドアの外側と比べたら「別世界に入った」って感じだった。
大体どこ見ても、厳しい規則ばっかりだ!

仕事の時間(と残業)とか、制服とか(Morgan Stanleyはこっちの会社から見ればめっちゃ緩いイメ-ジだよ :D)、通勤とか(車での通勤を禁じる会社も聞いたことがある)、名刺交換(!)とか、お客様の扱い方とか、お客様や上司との会話とか、会議室や車やビジネス食事の席の順番とか(上座下座のやつ)、エレベーターでのマナー(!)とか、飲み会でのマナー(!)とか、ビジネス手紙の色んな種類とその書き方(!)とか、例がめっちゃいっぱいあるなあ!

そのトピックをよ-く調べたので、その内全部について1つずつもっと詳しく書くつもり。
読んだ本のよれば、普通の日本人なら、このル-ルの大体全部を身につけることが10年(!)ぐらいもかかる。
まあ、私は2週間しかもらわなかったが… :D

もともとこう言うル-ルは、相手と自分の仕事への尊敬や感謝を表現するためのはずなのに、もうずいぶんやりすぎたと私は思うね。
丁寧な行動なら「あ、こいついいやつだね!」と思われるより、ル-ルの1つ-2つ間違ったらめっちゃ怒られるってことのほうが多いらしいから。

とりあえず、今日はここまでだね。
この話題でめっちゃたくさん書けるので、めっちゃたくさんかくつもりだよ。
まあ、このポストよりもっとちゃんとしたものにしたほうがいいけど…