Egy kis meglepetés - A little surprise - 小さなプレゼント

Alapvetően itt Tokióban sem divat (:P) átadni a helyedet a metrón / vonaton. Én sem gyakran szoktam ilyet tenni, bár igaz, hogy én állóhelyet szoktam befoglalni magamnak, az meg nem annyira kell senkinek. Időnként viszont velem is előfordul, hogy leülök (hűha, mi!), meg hogy ezután átadom azt a helyet valakinek. Az egyik ilyen eset következik most...

In general, Tokyoers don't really give their seats on the trains / subways to others who may need it more. Just like at home. :P It's mostly true in my case too, although I mostly occupy one of the the standing places, and no one's really interested in it anyway. However, I also take one of the seats sometimes (what a huge deal, right?), and sometimes I give that seat to someone else afterwards. This post will be about one of those times...

東京でも電車で誰もあまり席を譲ったりしないよね。 :P

私も含めてね。

まぁ、私は普段立つから、それで取るスペースに誰も興味ないね。

たまには、私も座ることがあるけど。(何て大した展開だね!)

そして、たまには、他の人にその席を譲ることもある。

今回は、そう言う時の話を語るね...

Az egész még áprilisban történt, amikor a barátnőmmel hazafelé tartottunk az egyik kirándulásunkról. Eléggé el voltunk fáradva, úgyhogy örültünk, hogy le tudtunk ülni a vonaton hazafelé. Elvégre is vagy 2 órás út várt ránk. Aztán az egyik állomáson felszállt három öreg néni, és megpróbáltak leülni a mellettünk levő szabad helyre. Viszont egy ülésen nyilván nem férnek el hárman (akármilyen kicsik is a japánok :P), így felajánlottuk nekik a mi két helyünket is. Amit aztán sűrű köszönetnyilvánítások és bocsánatkérések (ez utóbbi nem tudom, miért szokás errefelé...) közepette el is fogadták.

It all happened back in April, when my girlfriend and I were on our way home from one of our excursions. We were quite tired, so we were happy to have found some empty seats on the train home. Especially considering that a roughly 2-hour train ride was awaiting us. Then at one of the stations, three old ladies got on the train and tried to sit down on the empty seat next to us. However, a single seat is obviously not enough for three people (no matter how small the Japanese are :P), so we offered them our seats. Which they gladly accepted amidst lots of thanks and apologies (I don't really know why the latter is so popular here).

この話は、まだ4月に彼女と日帰り旅行からの帰り道に起きたことだね。
二人共もう中々疲れてて、帰りの電車で座れて嬉しかった。
特に、家に着くまで2時間ぐらいもかかる予定だったし。
で、途中の駅の1つで3人のおばあさんが乗って、私達の隣の席に座ろうとしたね。
でも、席1つが3人に足りるはずはないよね、日本人がいくら小さくてもね。 :P
なので、私達はそのおばあさん達に席を譲った。
で、おばあさん達が感謝したり、謝ったりしながら座った。
(そう言う時に何で日本人がいつも謝るか全然分かんないけど…)

Aztán az egyikük adott mindkettőnknek egy-egy buddha-fényképet, meg egy rózsaszín papírt, amire nem tudom, mi van írva... A néni elmondása alapján mindig tart magánál párat, hogy legyen mit adnia a kedves embereknek. :) Ja és természetesen mindkét ajándék szerencsét hoz, meg ilyenek. És az optimális hatás elérése érdekében a fényképet otthon kell tartani, a rózsaszín papírkát meg a pénztárcában. Úgyhogy mindkét ofuda-m kapott maga mellé egy kistestvért. :)

Then one of them gave us a photo of buddha, along with a pink slip of paper with some kanjis on it that I can't read... She said that she always keeps a few of them in her bag so she can give them to kind people. :) Of course, both gifts bring you good luck and stuff. And to maximize the effects, you need to keep the photo at home, and the pink paper in your wallet. Which means both of my ofuda-s have received a little brother. :)

そして、1人が仏様の小さい写真とピンクの紙をくれた。
その紙に何が書いてあるか読めないけど…
一応、そのおばあさんが優しい人にあげるためにいつも数枚持っていってると言った。 :)
もちろん、両方のプレゼントが幸運を持ってきてくれる物らしい。
で、最大の効果のためにその写真を家で保管して、ピンクの紙を財布に入れて持っていくべきだね。
それで私の両方の御札が弟をもらったね。 :)

Hogy őszinte legyek, ez volt az első alkalom, hogy ajándékot kaptam azért, mert átadtam a helyem a vonaton... Eléggé fura élmény volt, de örülök neki, hogy vannak ilyen kedves nénik. :) Remélem, sok ilyen cuccot tud szétosztani a mindennapokban.

To be honest, this was the first time I received a gift for offering my seat on a train... It was a slightly weird experience, but I'm glad that the world has such kind old ladies. :) I hope she can give away a lot of this stuff in her everyday life.

正直、電車で席を譲ってプレゼントをもらったのは、初めてだったよ…
結構珍しい体験だったが、この世にこんな優しいおばあさんもいて、本当によかった！ :)
そのおばあさんが毎日の生活でも沢山の写真を皆に渡せるといいなぁと思ってるね。