Tuesday, April 24, 2018

Mit érdemes megnézni a Kiotó Állomásnál? - What to see near Kyoto Station? - 京都駅の辺りに何を観たほうがいい?

Narából hazafelé Kiotón át vitt az utunk. És úgy alakult, hogy lett kb. plusz fél napunk ott a shinkansen indulásáig. És nem akartunk messzire menni az állomástól, hogy ne kelljen azon izgulni, hogy elérjük-e a kiszemelt vonatot. Úgyhogy most arról fogok írni, hogy mit érdemes tenni ebben a helyzetben...

The way home from Nara went through Kyoto. And we happened to have abother half day there before our shinkansen ride. And we didn't want to go far from the station so we wouldn't have to worry about getting back in time. So now I'll write about what to do in such a case...


Először is, ugye nálunk volt az egyheti csomagunk, meg a rengeteg összevásárolt ajándék, amikkel elég kényelmetlen a városban mászkálni. Úgyhogy mielőtt bármi mást csináltunk volna, meg kellett szabadulni tőlük. Ennek legkézenfekvőbb módja az állomásokon található rengeteg fizetős tárolószekrény. Amik persze a forgalmasabb állomásokon mindig tele vannak. Természetesen így volt ez Kiotóban is. Ilyenkor két lehetőség van: az ember leadja megőrzésre a csomagjait a közeli bevásárlóközpontban, ahol némi felárért (mármint a tárolószekrényhez képest) szívesen vigyáznak rájuk, vagy addig vár a tárolószekrények előtt, míg az egyik fel nem szabadul. Mi ez utóbbit választottuk, és mintegy fél óra után sikerült is elpakolnunk az összes cuccot. Ezután mentünk is várost nézni.

First of all, we had all luggage with us with one week's worth of clothes and all the presents we'd bought. And it's rather uncomfortable to carry all the stuff around the city. So we had to get rid of it all before going anywhere. The easiest way to do that is using the coin lockers that are littered all over the train stations. But of course they are always full around the most frequented ones. And Kyoto Station was no exception. So you have two choices in such situations: one is leaving your stuff at the nearby shopping mall, where the clerks will keep an eye on them for you. Which is of course more expensive than the coin lockers. Or you can wait in front of the lockers until one of them becomes available. We chose this latter option, and had our luggage stuffed away in about 30 minutes. Then we went for some sightseeing right away.


1600-ban Tokugawa Ieyasu döntő vereséget mért ellenfeleire, aminek köszönhetően lezárult a hadakozó fejedelemségek kora, és nem sokkal később kezdetét vehette a mintegy bő 200 évig tartó Edo korszak a Tokugawa család vezetésével. Ehhez a történelmi jelentőségű győzelemhez nagyban hozzájárult 1800 szamuráj, akik Tokugawa várát védték, amíg a fő sereg távol volt. Amikor az ellenfelei ugyanis megostromolták a várat egy kb. 40 ezer fős sereggel, az 1800 védő hősiesen harcolt 11 napig, míg végül az ellenség egy áruló segítségével bevette a várat. Ez az idő azonban pont elég volt Tokugawának, hogy rendezze sorait, és döntő győzelmet arasson nem sokkal később. És az 1800 védő maradéka a vár elestekor nem adta meg magát, hanem seppuku-t (rituális öngyilkosságot) követett el a várban. És hogy hogy jön ide ez az egész? A vérük áztatta padlót ugyanis később 7 kiotói templomnak ajándékozták, ahol a mai napig lehet látni a nyomokat. (Index cikk is volt belőle.) Egyikük a Koshoji a Nishi-Honganji templom mellett, mintegy 10 perc járóföldre az állomástól. Ide vezetett első utunk.

In 1600, Tokugawa Ieyasu won a major victory against his enemies, which put an end to the Age of the Warring States, and in turn led to the roughly-200-years long Edo era with the Tokugawa family in charge. That historical victory was greatly aided by the 1800 samurai warriors who were left behind to defend Tokugawa's castle while the main army was away. When the enemy's army besieged the castle, they fought to the end instead of surrendering, and held the castle for 11 days, before the enemy took it with the help of a traitor. However, that 11-days' time was enough for Tokugawa to organize his army and achieve a devastating victory. And when the enemy got into the castle, the remaining defenders didn't surrender, but performed seppuku (ritual suicide). But why the hell am I talking about all this here? The castle floor that was soaked with their blood was gifted to 7 temples in Kyoto, where you can see the blood stains to this day. One of them is Koshoji, next to the Nishi-Honganji temple, about 10 minutes on foot from the station. That's where we went first.



Innen pedig átmentünk a kb. negyed órányi sétára levő Shosei-en kerthez. Ez egy igazi hagyományos japán kert, egy nagy tóval, pici patakokkal, szép pázsittal, cseresznyefákkal, meg egy teaházzal. Ugyan nem tartozik az elsőszámú turistacélpontok közé, de már legelső kiotói látogatásomkor nagyon megtetszett, úgyhogy mindenképpen meg akartam mutatni a családnak is. Ráadásul ezúttal pont a cseresznyevirágzás csúcspontján voltunk ott, úgyhogy különösen szép volt. :) Bemenni egyébként 500 ¥ ellenében lehet, cserébe nagyon pöpecül karbantartják.

Next we went to the Shosei-en garden, which is about 15 minutes from the temple. It is a traditional Japanese garden with a large lake, small streams, beautiful grass, cherry trees and a teahouse. Although it's not a prime target for tourists, I got very fond of it at my first visit to the city, so I definitely wanted to show it to my family too. Plus, this time we got there right at the full bloom of the cherry trees, so it was especially beautiful. :) The entry fee is 500 ¥, but it's kept in a great condition in return.

それに、今回は、桜の満開だったので、非常に美しかった! :)


És ezután mentünk is vissza az állomásra összeszedni a cuccainkat, meg vásárolni némi vacsit a hazaútra. A shinkansenen ugyanis hely is, meg idő is bőven van a táplálkozáshoz. :)

And then we went back to the station to collect our luggage and buy some dinner to eat on the way home. There's enough space and time on the shinkansen for eating anyway. :)

新幹線でスペースも、時間も結構空いてるからね。 :)

No comments:

Post a Comment