Bemutatkozás - Self-introduction - 自己紹介

Még fél éve sem vagyok itt, és máris sikerült munkahelyet váltanom. :D Persze csak papíron, a valóságban semmi sem változott. (Na jó, egy pár apró fontos részlet azért igen.) És hát ezen alkalomból lehetőségem adódott részt venni az egyik itteni ősi hagyományban, ami ilyenkor kihagyhatatlan (már másodszor)...

Amikor ugyanis valaki elkezd dolgozni egy cégnél, a szokásos reggeli mítingen (szerintem erről is fogok még bővebben írni) a kezébe nyomnak egy mikrofont, és röviden be kell mutatkoznia az összes többi mindenki előtt. És hát egy kicsit fura volt így, hogy már amúgy is itt vagyok kb. 5 hónapja... :D Annyira nem vagyok hozzászokva, hogy 100-200 ember előtt beszéljek, de azért igyekeztem viccesre fogni. A poénomon sajnos nem nevetett senki, de a végén megtapsoltak, mint ahogy ilyenkor kötelező. :D



I haven't been here even for half a year, and I've already managed to change companies. :D Of course, it was only on papers, nothing changed in reality. (Alright, some minor important details might have changed though.) And it presented me with an opportunity (for the second time) to participate in an ancient Japanese tradition that's unmissable at a time like this...

You see, when someone starts working at a company, he is handed a microphone at the usual morning meeting (I think later I'll write more about this thing too), and has to introduce himself in front of everyone else. And well, it was a bit weird to do it after working here for about 5 months... :D I'm not too used to speaking in front of 100-200 people, but I did my best to make it funny. Unfortunately noone laughed at my joke, but I got the mandatory applause at the end. :D



日本に来てからまだ半年も立ってないのに、もう転職しちゃったよ。 :D
もちろん、書類のものだけだったので、実際に何も変わらなかったね。
（まぁまぁ、大事な細かいことが変わったかも。）
その上、このきっかけでここの昔からのめっちゃ大切な習慣に参加できた。
（しかも、これはもう2回目だったよ。）
こんな時に参加しないとダメな大切な習慣にね…

なので、入社するときに新入社員が最初の朝礼にマイクをもらって、社員の皆に自己紹介するべきだよね。
（ちなみに朝礼についても後でいつか書くつもりだね。）
そして、5ヶ月間もここに働いてから自己紹介するのがちょっと変な感じだった… :D
私は100－200人ぐらいの前で話すことにあまり慣れてないけど、面白くしようとして頑張ったよね。
残念なことに、私の冗談で誰も笑ってくれなかったが、せめて終わりに必ず来る拍手をちゃんともらった。 :D