Wednesday, September 7, 2016

Földrengés - Earthquake - 地震

Eredetileg más témában akartam írni ma (mivel amúgy is ma lett volna időm írni), de a ma délután aktuálissá tette a témát. Szóval ma sikeresen túlestem életem első földrengésén. Az epicentruma Tokiótól északkeletre volt, és kb. 4,9-es erősséget mértek. Az irodánk környékén olyan 2-3-as között volt, kb. fél percig se tartott. Kb. annyira volt erős, hogy a kollégák konstatálják, hogy "jé, földrengés van", majd mindenki nyugodtan ült a helyén tovább, és várta, hogy vége legyen. Látva őket én se paráztam rajta. Aztán bemondták hangosbemondón az ezzel kapcsolatos infókat (hol volt az epicentrum, milyen erős volt), az élet meg ment tovább.

 Aztán belegondoltam, hogy igazából az a legnagyobb para az egészben, hogy nem tudod, hogy meddig fog még erősödni, meg hogy meddig fog tartani. Meg gondolom, ha erősebb, akkor az is para még...

Tanultam ma egy új kifejezést is: "bousai kaban", ami tulajdonképpen egy hátizsák, amiben benne van minden alapvető dolog, ami ahhoz kell, hogy az ember elvegetáljon valahogy pár napig egy komolyabb katasztrófa után: némi étel, ital, elsősegély doboz, felfújható matrac, ilyesmik. Ami nyilván azért jó, mert ha gáz van, csak felkapod, és egyből lehet szaladni. A mai bemelegítés után elgondolkodtam rajta, hogy beruházok egyre...

Mindenesetre bízom benne, hogy ennél erősebb földrengésben nem lesz részem. Akkor nem lesz para.

Originally I wanted to write about something different today (as today is the day when I had some time to write anyway), but today afternoon has made it a hot topic. So anyway, today I've experienced the very first earthquake in my life. The epicentre was somewhere Northeast from Tokyo, and its strength was about 4.9 there. In the vicinity of our office, it was around 2-3, and it didn't last even half a minute. It was only strong enough for my colleagues to notice that "oh, it's an earthquake", and then everyone just sat in their chairs and waited for it to be over. Seeing them, I remained rather calm too. Later we were notified via a loudspeaker about the details of the earthquake (e.g. the epicentre and strength), and then life went on.

Afterwards I realized that the most frightening thing about it is that you have no way of knowing how strong it's gonna be and how long it's gonna last. Oh, and maybe if it's stronger then that can be frightening too...

I've also learned a new phrase today: "bousai kaban", which is basically a backpack filled with all the basic stuff you need to survive for a few days after a serious catastrophe: some food, water, first-aid kit, blow-up mattress, etc. Which is good, because when shit happens, you just grab it and can start running right away. After today's warm-up, I'm thinking about buying one, just in case...

But anyway, I'm hoping that I won't need to experience any stronger earthquakes than today's one. In that case there won't be anything to worry about.





No comments:

Post a Comment