Wednesday, September 7, 2016

Földrengés - Earthquake - 地震

Eredetileg más témában akartam írni ma (mivel amúgy is ma lett volna időm írni), de a ma délután aktuálissá tette a témát. Szóval ma sikeresen túlestem életem első földrengésén. Az epicentruma Tokiótól északkeletre volt, és kb. 4,9-es erősséget mértek. Az irodánk környékén olyan 2-3-as között volt, kb. fél percig se tartott. Kb. annyira volt erős, hogy a kollégák konstatálják, hogy "jé, földrengés van", majd mindenki nyugodtan ült a helyén tovább, és várta, hogy vége legyen. Látva őket én se paráztam rajta. Aztán bemondták hangosbemondón az ezzel kapcsolatos infókat (hol volt az epicentrum, milyen erős volt), az élet meg ment tovább.

 Aztán belegondoltam, hogy igazából az a legnagyobb para az egészben, hogy nem tudod, hogy meddig fog még erősödni, meg hogy meddig fog tartani. Meg gondolom, ha erősebb, akkor az is para még...

Tanultam ma egy új kifejezést is: "bousai kaban", ami tulajdonképpen egy hátizsák, amiben benne van minden alapvető dolog, ami ahhoz kell, hogy az ember elvegetáljon valahogy pár napig egy komolyabb katasztrófa után: némi étel, ital, elsősegély doboz, felfújható matrac, ilyesmik. Ami nyilván azért jó, mert ha gáz van, csak felkapod, és egyből lehet szaladni. A mai bemelegítés után elgondolkodtam rajta, hogy beruházok egyre...


Mindenesetre bízom benne, hogy ennél erősebb földrengésben nem lesz részem. Akkor nem lesz para.



Originally I wanted to write about something different today (as today is the day when I had some time to write anyway), but today afternoon has made it a hot topic. So anyway, today I've experienced the very first earthquake in my life. The epicentre was somewhere Northeast from Tokyo, and its strength was about 4.9 there. In the vicinity of our office, it was around 2-3, and it didn't last even half a minute. It was only strong enough for my colleagues to notice that "oh, it's an earthquake", and then everyone just sat in their chairs and waited for it to be over. Seeing them, I remained rather calm too. Later we were notified via a loudspeaker about the details of the earthquake (e.g. the epicentre and strength), and then life went on.

Afterwards I realized that the most frightening thing about it is that you have no way of knowing how strong it's gonna be and how long it's gonna last. Oh, and maybe if it's stronger then that can be frightening too...

I've also learned a new phrase today: "bousai kaban", which is basically a backpack filled with all the basic stuff you need to survive for a few days after a serious catastrophe: some food, water, first-aid kit, blow-up mattress, etc. Which is good, because when shit happens, you just grab it and can start running right away. After today's warm-up, I'm thinking about buying one, just in case...

But anyway, I'm hoping that I won't need to experience any stronger earthquakes than today's one. In that case there won't be anything to worry about.




今晩はちょっと別の話を書こうと思ってたが、この話題は今日起きたことにぴったりに合うと思う。
では、今日は私の人生の最初の地震を体験してきた。
震源地は東京から東北にあり、規模は震度4.9だった。
新宿にある事務所の辺りに震度2-3ぐらいだけで、半分ぐらいもなかった。
こんな強さで同僚たちはただ「あ、地震だ!」とか言って、皆おとなしく自分の席に座ってて、地震の終わりを待ってた。
彼らのおかげで私も冷静で平気だった。
その後、ラウドスピーカーで地震の詳細が放送されて、皆が自分の仕事に戻った。

後で、「どんなに強くなるか」と「どのくらいかかるか」と知らないってことが一番恐ろしいことだなあと気づいた。
まっ、本当に強いと、そのところも恐ろしいかも知れないね…

今日、「防災かばん」って新しい言葉も身につけた。
日本語をしゃべれる皆はその意味をもう知ってるはずだね。
今日の軽い練習の”おかげ”で私も「やっぱり買ったほうがいいかなあ」と思ってる。

まっ、でもこれより強い地震を体験しないといいなあ…
それなら別に心配する必要はないね。