És hogy van a bérlet? - And what about monthly passes? - で、定期券は？

Úgy néz ki, ez most ilyen közlekedős sorozat lett... Mivel arra gondoltam, hogy ezúttal arról fogok írni, hogy hogyan működik az itteni havibérlet. Tekintve, hogy megintcsak eléggé más az elgondolás, mint odahaza, vagy éppen a németeknél...

Kezdjük azzal, hogy nincs olyan bérlet, amivel akármikor akármivel akárhova lehet menni a városban. Ennek eléggé praktikus oka van: nincs ember, aki hajlandó lenne kifizetni az árát. Két okból: egyrészt rohadt nagy a hálózat, még akkor is, ha csak a belvárost nézzük. Másrészt meg az itteni társaságok kénytelenek nyereségesen működni (mivel többnyire magáncégek), amitől alapvetően elég drága a tömegközlekedés.

És akkor milyen van? Mivel az emberek itt is (mint ahogy otthon is) leginkább arra használják a rendszert, hogy az otthonuk és a munkahelyük között ingázzanak, ezért a bérletek is ehhez igazodnak: olyat lehet venni, ami két konkrét állomás között érvényes. Ha a két állomás nem ugyanazon a vonalon van, akkor az átszállóhelyeket is meg kell jelölni. Némi könnyebbség, hogy az útvonalon útközben is bármelyik állomáson nyugodtan lehet fel- és leszállni. Az is benne van az árban. Ja, és ez csak a vasúti közlekedésre érvényes. A busz az egy külön világ.

A bérleteket is a már múltkor is említett chipkártyára lehet megvenni. A jegyautomata ilyenkor szépen rányomja a két állomást, meg hogy meddig érvényes. Aztán amikor az ember megújítja, akkor megint. És persze használni ugyanúgy kell, mint úgy egyébként a chipkártyát.

És hogy mennyibe is kerül ez? Az én esetemben kb. ‎¥‎ 9000 egy viszonylag rövid szakaszra. :D Szóval ja, még így is drága. Gondoljatok bele, mennyi lenne az egész hálózatra! ;) Egyébként ha 20-szor megyek oda-vissza a két állomás között, az kb. ugyanennyire jön ki. Úgyhogy tekintve, hogy 20-22 munkanap van egy hónapban, ennyit a kedvezményről... :D Viszont nagy előnye a rendszernek, hogy legalább nem ég le minden héten a metró... Meg asszem törvényileg kötelezve vannak a cégek, hogy 100%-ban megtérítsék az alkalmazottak havibérletét egy adott felső összeghatárig, ami azért könnyít a helyzeten.

Na hát akkor ezzel kívánnék kellemes szilvesztert, meg boldog újévet, meg amit ilyenkor kell. Legközelebb igyekszem majd valami alkalomhoz illőbbel jelentkezni. :)
A végére pedig a múltkor beígértem egy szép képet a 3-as metróról, be is rakom a poszt alá. :D



Looks like it's turning out to be a public transport series... Since I thought I'd write about how the monthly passes work here. Since the concept is rather different than at home or in Germany...

For starters, there's no pass that can be used anytime anywhere on any line in the city. There's a very reasonable reason for this: there's no person alive who'd be willing to pay its price. Mainly for two reasons: first, the network is rather huge, even if we think about only the city center. And second, the transport companies here are forced to operate profitably (since they are mostly private companies), which makes public transport rather expensive.

Then what kind of pass is there? Since the people here (as well as at home) mostly use the system to commute between their homes and workplaces, the passes follow this concept: basically you can only buy one that's valid between two exact stations. If the two stations are not on the same line, you need to specify where you want to change lines too. It helps a little that you can get on or off freely at any station in between. It's also in the price. Oh, and this only goes for the trains. The buses are a completely different world.

You can buy your pass using the chip cards I mentioned last time. And the ticket machine kindly prints the two stations and the validity period on it. And when you renew it, the machine re-prints the stuff on it. Of course it's used exactly the same way as the chhip card in general.

And you ask how much it costs? For me it's about ¥‎ 9000 for a rather short distance. :D So yeah, it's still pretty steep. Think about how much it would cost for the whole network! ;) By the way, if I travel between the two stations back and forth 20 times, that would cost about the same price. And since there are usually 20-22 workdays in a month, there goes my discount... :D But the system has a very strong advantage: the subway doesn't burn down every week... And if I'm correct, the companies are required by law to pay for the 100% of the monthly passes of their employees, up to a certain price. And that helps a little.

So I guess that's it for now, everyone have a nice last day of the year and a happy new year and stuff. Next time I'll try to write something more holiday-like. :)
Oh, I also promised a nice photo of the metro line 3 a few days ago, so I'll add it to the bottom of the post. :D



どうやらこのごろは交通シリーズになっちゃった気がするね…
だって、今回は定期券のシステムについて書くし。
ハンガリーやドイツと比べたら、これもまた全く違う考え方だし…

ただ、日本での皆はこっちのシステムを私よりもよく知ってるし、ちょっと向こうのやつを紹介するね。
東京に対して、ブダペストにもベルリンにも全交通網で使える定期券があるよね。
1ヶ月間のものは一番一般的だが、それより短い期間のも、長いっ期間のもある。
（短い期間のは主に旅行者向けだね。）
そして、さきもちょっと書いたが、街以内にどんな交通機械でも、どんなときでも、どんな場所でも使える。
2つの駅の間だけでじゃない。
その上、鉄道だけでじゃない。

ICカードがそもそもないので、定期券も普通の乗車券と同じように紙片に印刷されるもので、普通の乗車券と同じように前も紹介した立派なハンガリー人たちに見せることで使う。 :D
ベルリンも結構同じだったが、そこで改札係とかの人があまりいないらしい…
なぜか2ヶ月に1回ぐらいしかそんな人に会わなかったよね、そこで…
ブダペストにはめっちゃたくさんいるけど。 :D

そして、値段はどうなるかね？
ベルリンに住んだ時にそこの1ヶ月の券は9000円ぐらいだった。
今なら値段がちょっと上がった気がするけど…
で、ブダペストのは、4000円ぐらいになる。
両方、街の中に全交通網に有効。
こっちとちょっと違う値段だね。 :D
ここは、私の結構短い距離の定期券も9000円ぐらいになるし…

で、なぜそんなに安いの、向こうは？
まぁ、交通網のサイズも東京と比べられないものだし、向こうは、全網が政府に経営されてるし。
そのため、ブダペストで交通会社の収入で乗車券の売り上げは3分の1だけだよ。
他は政府が支援する分だ。
まぁ、そのおかげで値段が安い上に、一番よく使われている地下鉄の線はとってもかわいそうで、とっても危ないありざまになってきた。
火災とか、故障とか、1週間に1回ぐらい起きるらしい。
そして、10年前からめっちゃ必要な更新のためのお金も政府が支払いたくないらしい。
で、こことちょっと違う考え方だね。 :D

これで、楽しい年末日とか、よいお正月とか、新年とか、何とか祝うね。
次回はもうちょっと祭り的なやつを書くつもりだね。 :)
そう言えば、先日ブダペストの「綺麗な」地下鉄の写真を見せるように約束したので、ポストの下に貼り付けるね。 :D