Szóval onnan kezdődik az egész, hogy mindenütt beléptető kapuk vannak az állomásokon. És vannak mellettük automaták, ahol meg lehet venni a kívánt jegyet. Olyat nem igazán láttam, hogy lett volna pénztár, és ott pénztárostól vett volna jegyet valaki. (Persze ha valaki messzebbre megy, akkor a nagyobb állomásokon ilyen lehetőség is van.) Persze az itteni automaták nem nyelik el az ember pénzét, meg nincsenek szándékosan tönkretéve, mint egyes helyeken... Ja és szerencsére van angol nyelvű menü, ami sok időt szokott nekem spórolni. :D
Na, és akkor jöjjön konkrétan a vásárlás menete: van a macerásabb módszer, amikor az ember begépeli az automatának a célállomást (ja igen, merthogy a jegy ára valamennyire arányos a megtett távolsággal), esetleg azt is, hogy hol akar közben átszállni, fizet, az automata kinyomtatja neki a jegyét, amit aztán a beléptető kapun bedug egy kis nyílásba, és már mehet is. (Persze nem árt, ha magával viszi a jegyét is, amit a kapu visszaad, mivel a célállomáson kifelé is szükség van rá... :D ) Persze ezt még leírni is fárasztó, nem még végigcsinálni nap mint nap.
Úgyhogy van egyszerűbb módszer is: a chipkártya. Bár ez csak néhány éve vált igazán használhatóvá... Tudniillik van országszerte 10-15 különböző chipkártyarendszer (Tokióban pl. rögtön 2 is :D), és elég sokáig nem volt köztük átjárás. Pl. ha az embernek volt az egyik rendszerhez tartozó kártyája, de a vasúttársaság a másik rendszerhez tartozott, akkor nem tudta használni. (Jó mi? :D) Aztán pár éve összekötötték őket. Így most már pl. a tokiói chipkártyát (elvileg) ugyanúgy lehet használni mondjuk Osakában, vagy Sapporo-ban, ha odautazik az ember.
A chipkártya amúgy végtelenül egyszerűen működik: pénzt kell rá tölteni a már fent említett automatáknál (magát a kártyát is ugyanott lehet megszerezni, ha valakinek még nincs), aztán csak oda kell érinteni a beléptető kapuhoz, és már lehet is menni. A célállomáson meg kifelé megintcsak odaérinti a kapuhoz a kártyát, a rendszer meg automatikusan levonja róla a megfelelő összeget.
Na, hát valahogy így megy. Szóval ezzel kívánok boldog karácsonyt midenkinek! Persze mire meglesz az összes fordítás, addigra úgyis rég vége lesz az ünnepeknek... :D
Continuing the previous topic about the subway lines, I thought I'd write a bit about the fare system here. Although I rarely get questions about it. But it might be interesting. Also, being alone I'm not in much of a christmas mood, so I don't feel like writing about holiday stuff...
So the whole thing starts with ticket gates being placed at the entrance of every station. And there are ticket machines next to them. To be honest, I haven't really seen cashiers anywhere, or people who buy tickets from them. (Of course if you want to travel a longer distance, cashiers are available at larger stations.) Of course the ticket machines here don't make your money disappear, and are not broken deliberately, unlike in some other countries... Oh, and fortunately they have an English menu, which usually saves me a lot of time. :D
Now let's see how the purchase itself goes: there is the cumbersome way of entering your destination on the console (ah yeah, the ticket prices are somewhat proportional to the travel distance), and maybe selecting the station where you want to change, paying, getting the ticket printed by the machine, putting it into a little slit on the ticket gate, and there you go. (Of course it's wise to take your ticket with you that the gate returns to you, since you'll need it at the destination too... :D) Of course even writing it down is a waste of time, let alone doing it every single day.
So there's an easier way too: the chip card. Although it became really usable only a few years ago... There are about 10-15 card systems country-wide (for example Tokyo itself has 2 of them :D), and there was no connection between them for a long time. Like, if you had a card of one system, but the railway company was using another system, you couldn't use it. (
Using the cards is very simple by the way: you need to charge it with some cash at the above mentioned ticket machines (if you don't have a card yet, you can get one from them too), then you need to touch it to the ticket gate, and off you go. Then at the destination you touch the card to the gate when you exit, and the system deducts the fare from the card automatically.
So it goes more or less like this. And I wish everyone a merry christmas with this! Of course, by the time I finish all the translations, the holidays will be long gone... :D
前回の地下鉄の話を続けて、こっちと向こうの乗車券のシステムの違いを軽く紹介しようと思った。
これについてあまり質問されたことがないが、ちょっと面白いかも。
（まぁ、向こうの人たちにとって…）
その上、独りぼっちでクリスマスが全然ワイワイできないし、クリスマス的なことを書く気になれなかったし…
実は、こっちの何かを向こうの皆に紹介するときに、日本語でいったい何を書けば面白いのかなといつも迷ってる…
だから今回はちょっと向こうのシステムについて書いておくね。
まず、買う方法から始めよう。
ハンガリーでは自動販売機が2－3年前から全部の駅に置いてあることになった。
その前会計しかなかった。
まぁ、今も販売機が壊されたり、入れたお金をただで取り込んだりすることがなかなか多いので、結局会計のほうが安全だ。
私は一度も使ったことがない… :D
切符なら、「線券」とか言うやつは一番一般的。
実は、その券は地下鉄だけじゃなく、他にバスやトラムでも使える。
昔は乗った線でどの駅までも行けるって感じだったが、最近他の地下鉄線にの乗り換えも可能になった。
バスやトラムなら乗り換えできない。
結局、東京と異なって、支払うお金は移動した距離と少しも関係ない。
改札なら、地下鉄の駅にどこでもあるが、それはまぁ半分ぐらいしか自動化されてない… :D
切符をスタンプする機械があるが、その後本当にスタンプされた切符をもってて駅に入ろうとしてるか、立派なハンガリー人達が自分の目で自分達なりに確認してくれる。
地下鉄じゃない場合は、切符をスタンプする機械が車内に、ドアの近くに置いてある。
そして、 本当にスタンプされた切符をもっててその車両に乗っているか、同じような立派なハンガリー人達がたまたま車両に乗って、確認してくれる。
（そのため、地下鉄じゃないと切符を持ってなくて乗ってる人が結構多い…）
こっちのIC cardみたいなシステムなら、政府は今頃導入計画を立ててるらしい。
最低限で多分今から2－3年間ぐらいかかる気がする…
あ、そう言えば、交通網なら、全ては政府が経営している。
プライベート会社の線は1線もない。
だから、こう言う更新も結局政府の判断で、政府の役割だね。
だから、こう言う更新はいつもちょっと遅っぽい…
まっ、今回はここまでかなぁ？…
じゃあ、これで皆さんにメリークリスマスとか祝う。
結局、翻訳が全部できたら、クリスマスはもう終わっちゃったが… :D
No comments:
Post a Comment