Thursday, August 23, 2018

Bálvány - Idol - アイドル

Nyáron Magyarországhoz hasonlóan itt is dübörög a fesztiválszezon. Az egyik itteni jóbarátom javasolta, hogy mi is látogassunk ki az egyikre. Vagyis pontosabban a Tokiói Idol Fesztiválra, amit most augusztus elején rendeztek Odaiba szigetén az öbölben. Eleve kíváncsi voltam rá, hogy hogy lehet egy ilyet összehozni egy hatalmas épületekkel tömött negyedben. Meg ezt a "zenei" irányzatot nem is ismerem annyira, na meg a közönség keménymagján is akartam röhögni egy jót, úgyhogy kaptam az alkalmon. Ráadásul a barátnőm is szó nélkül elengedett, illetve annyit mondott, hogy "Szívem, menj nyugodtan, de estére lecserélem a zárat a bejárati ajtón, úgyhogy többet nem jössz haza"... :D

The summer here is very busy with lots of music festivals, similarly to Hungary. One of my friends suggested that we should attend one of them. Or more precisely, the Tokyo Idol Festival at the start of August on the island of Odaiba in the bay. I was curious from the start how can the Japanese organize such a big event in a place filled with huge buildings. Also, I'm not too familiar with this branch of "music", and I wanted to have a good laugh at the fan groups too, so I didn't hesitate. My girlfriend let me go too without a problem, although she said something like "You're free to go, darling, but I'll change the locks by the evening to make sure you can't get into the apartment anymore"... :D

まぁ、「夜までにドアのロックを変えるので、もう帰ってこなくていいよ」ぐらいの話が確かにあったけど… :D

Tudniillik az "idol", azaz magyarul "bálvány" egy olyan ágazat a popzenén belül, ahol az előadók mind 14-20 éves kislányok, és egy csapatban a producertől függően 1-től végtelensokig mindenféle létszámú formáció van. Mindegyik formáció valami CD-ről szóló zenére énekel rá, és közben valami egyentáncot lejtenek. A legtöbb képviselőjüket eddig Japánban és Dél-Koreában láttam, de biztos máshol is felütötte már a fejét a jelenség.

"Idol" is a branch in the pop music, where all the performers are little girls between the age of 14-20, and the members of each team is somewhere in the range of 1 to infinity, aligned to the producers' desires. All of them sing along to some music played from some cheap CD, and dance in various formations. Most of the groups I'm aware of are from Japan and South Korea, but I'm sure this phenomenon has already popped up in other countries too.


A legismertebb ilyen lánycsapat az AKB 48, amelyiknek a 48 tagját minden évben közönségszavazással választják ki a rengeteg fiókcsapata tagjai közül. Amúgy talán pont a múlt hónapban adták a tévében ezt a szavazást, kb. olyan, mint egy szépségversennyel leöntött Való Világ beszavazó show. :D Velük kapcsolatban amúgy a legfrissebb igazán szaftos sztori az volt, hogy a tavalyi "frontembert" (merthogy a tagok között szigorú sorrend van) idő előtt kirúgták, miután kiderült, hogy összejött valami sráccal. A tagoknak ugyanis szigorúan tilos bármilyen párkapcsolatba kezdeni, amíg a csapatban vannak. :)

The most famous group right now is AKB 48, consisting of 48 members, who are voted into the group by the fans each year from the various lesser groups of the brand. By the way, I happened to watch their voting show on TV by chance (sometime in last month or so). It was like one of those shows in Big Brother, where they decide who stays in and who gets kicked out of the game, coated with some beauty contest. :D The most recent news I have from this group is that the previous lead member (as there's a strict order of importance among them) was fired before the one-year period was over, because she started dating a guy. And the members are strictly forbidden to get into any relationships as long as they're in the group. :)

(間違ってたら申し訳ございません… orz)
まぁ、そのおかげでこの業界について色々分かってきたけどね… :)

Ezt csak azért írtam le ilyen részletességgel, mert ebből talán már lehet sejteni, hogy az "idol" iparágban maga a zene másodlagos, inkább a lányok kinézetét próbálják pénzzé tenni. A fellépőruhák is ehhez a koncepcióhoz igazodnak: kötelező elem a miniszoknya és a tánc közben az alóla előbukkanó bugyi. ;) Kb. egy olyan csapatot láttam, ami nem ezt a szerelést választotta, hanem bőrnadrágban lépett fel. Persze ilyen hozzáállással esélyük se volt a nagyszínpadra. :D

I've only written about them this much so you can see that the music always comes second in the "idol" industry. It's more about turning the girls' looks into money. Their costumes also follow this concept: the miniskirt and the panties under them that you can get a glimpse of during the dances are must-have items. ;) I've only seen like one band that wasn't falling in line: its members were wearing leather pants instead. Of course they'll have no chance to get onto the main stage with such attitude. :D

ミニスカートとダンスしてる中でその下から現れる下着が必須! ;)
もちろん、彼女達がそんな「態度」でメインステージまで届くはずは、永遠までないね。 :D

A közönség oroszlánrészét egyébként a metál fesztiválokhoz hasonlóan itt is a férfiak adják. (Már amennyire a 20-as évei elején járó kisfiúkat annak lehet nevezni.) Itt is szeretnek ugrálni meg pogózni az emberek, annak ellenére, hogy kb. minden koncert előtt bemondják, hogy azt tilos. Annyi különbség viszont van, hogy itt nem olyasmiket kiabálnak be a nézőtérről, hogy "METÁÁÁL! l..l, ", vagy "Aaaarghhhh! l..l, ", hanem olyanokat, hogy "Jaj de cuki vaaagy!", meg "Lécci gyere hozzám feleségül!".

The audience mainly consists of men, similarly to metal festivals. (As long as 20-year-old little boys can be called men, that is.) The people like to jump around and do some pogo dance moves here as well, even though there's an announcement before almost all concerts that such things are forbidden. The main difference is that while on metal festivals, people shout things like "METAAAL! l..l, " or "Aaaarghhhh! l..l, ", here they shout things like "Awww, you're sooo cuuute!" and "Please marry me!".

ロックフェスなら「メターーール!!! l..l, 」や「わあああああ!!! l..l, 」等を叫んでるに対して、ここは主に「なんちゃらちゃん、可愛いね!」や「俺と結婚してくれ!」みたいな内容ばっかりだった。

Talán ez utóbbi hagyta bennem a legmélyebb nyomot az egész eseményből. Ha ugyanis felteszem, hogy ezen bekiabálások mögött akár csak egy parányi komoly gondolat is húzódik a közönség egy részének a fejében, akkor nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy mennyire szerencsétlen nyomorult emberek éltetik ezt az ipart. Akik a való életben képtelenek normális kapcsolatot kialakítani az ellenkező nemmel, és abban látják az egyetlen reményüket egy cuki barátnő felszedéséhez, hogy ezekre a csapatokra áldozzák az összes pénzüket meg idejüket. És az ő szerencsétlenségükön keres egy halom ember egy halom pénzt. Bevallom, ez a gondolat eléggé lehangolt...

I think this had the strongest impression on me during the whole event. If there is even the smallest hint of seriousness in the head of at least some people in the audience behind shouting such things, I can't help, but feel for the poor and miserable souls who keep this industry going. For the people, who can't form a healthy relationship of any kind with the opposite sex, and believe that their only chance of getting a cute girlfriend is wasting all their time and money on these groups. And a lot of people make a lot of money from their misery. This thought made me feel a bit down, to be honest...


A fesztivál szervezői előtt viszont le a kalappal, nagyon profin végezték a dolgukat. A színpadok szét voltak szórva mindenfelé Odaiba szigetén: a nagyszínpad egy amúgy is koncertekre befogott szórakozóhely volt a Gundam szobor lábánál, meg volt a közelében egy lépcső, amire sikerült felhúzniuk egy mini színpadot. Aztán volt még egy kertes rész, ahol lehetett pihenni a fűben, miközben a lánykák énekelgettek a közeli színpadon.

However, the organizers of the festival really did a great job! The stages were placed all over the island of Odaiba: the main stage was a party place used for live concerts all the time next to the Gundam statue, and there was a staircase next to it that got turned into a small stage. They also created a garden-like area where you could take a breather in the grass while the little girls were singing along on the nearby stage.


Meg sikerült rakniuk egyet az egyik hatalmas épület tetejére is. Nem mondom, pazar volt, ahogy a tokiói látkép előtt ugrálnak a csajok a miniszoknyáikban, de abban a 70°C-ban azért nagyon oda kellett figyelni, hogy az ember ne kapjon hőgutát a délután 2 órai tűző napon. (Mert mikor máskor mentünk volna fel oda, nem? :D) Szerencsére a szervezők kérésre bárkit agyon locsoltak hideg vízzel, hogy a közönség ezzel is hűtse magát. Ennek köszönhetően hazatérve egy kicsit meg kellett szárítanom a pénztárcám tartalmát. :D (Végülis valahogy sikerült megúsznom a zárcserét... :D)

And they managed to put one of the stages on the rooftop of one of the huge buildings. I have to say that the view was awesome amazing, as the girlies were dancing around in their miniskirts with downtown Tokyo as their background. But we really had to watch out not to get a heatstroke in the 70°C on the rooftop under the blazing sun around 2 PM. (We went there just at the right time, right? :D) Fortunately the organizers prepared some hoses so anyone could "install" some cold water on their bodies. Thanks to that, I had to dry the contents of my wallet when I got home. :D (In the end, I managed to avoid my girlfriend changing the locks somehow... :D)

(もちろんそんな時間に行くしかなかったでしょうね~… :D)
その影響で、家に帰ったら財布の中身をちょっと乾かさないといけなかったね。 :D
(ロック替えが何とか避けられました… :D)

Ezenkívül volt még pár színpad, ahová az idő szűke miatt nem jutottunk el. Maguk a koncertek mind egy kaptafára mentek: mindenkinek volt kb. 15 perce, ami alatt lenyomtak 2 számot, minden résztvevő bemutatkozott, meg elmondták, hogy hol lépnek fel legközelebb. Aztán a futószalagon már jött is a következő csapat. Fényképezni elvileg sehol sem lehetett (gondolom, hogy ne takarja ki mindenki a telefonjával a színpadot a mögötte állóknak), úgyhogy csak félve kattintgattam párat néhány koncerten.

There were some other stages too, where we couldn't get to due to spending only a single day there. The concerts themselves were all the same: everyone had like 15 minutes that they used for performing two songs, introducing all members one-by-one and telling when and where they'd have their next concert. And then the next group came right away, like they were all on a huge conveyor belt. Taking photos was forbidden everywhere (so people wouldn't block the view for the others standing behind them, I guess), so I only took a few photos at some of the shows.


És a legeslegfontosabb információ-morzsát hagytam a legvégére: az AKB 48 tagjain a szoknya alatt fekete egyenbugyi volt, a piros miniszoknyás egyenruhás csapat meg combhoz simuló piros rövidnadrágot. Nekik nyilván van még hova fejlődniük, ha szeretnének egyszer a nagyszínpadon is fellépni. :P

And here's the most important piece of info, as a way to wrap up this post: the members of AKB 48 wore black uniform-panties under their miniskirts, while the group in the red-miniskirt-uniform wore some red shorts fitting tightly to their thighs. They obviously have room for improvement there before they can get on the main stage. :P

AKB 48のメンバーが、ミニスカートの下に同じ黒い下着を履いてたね。
もちろん、後者がメインステージに行くためにまだ色々成長しないといけないね。 :P

No comments:

Post a Comment