Egy napig repülni - To fly for a day - 1日間の飛行機

Én most már mentem oda-vissza egy párszor, de talán van, aki még nem utazta át a fél világot repülővel, úgyhogy gondoltam, hogy elmesélem, hogyan is néz ez ki az én szemszögemből. A legtöbben nyilván végigalusszák az út nagy részét, és a személyzet is próbálja ebbe az irányba terelni az embereket, addig is kevesebb baj van velük. :D Én viszont sosem tudok elaludni, akármilyen fáradt vagyok, és akármilyen régóta vagyok odafent, úgyhogy mindig kénytelen vagyok valami más elfoglaltság után nézni...

Persze ezeket a hosszú járatokat nem úgy kell elképzelni, mint a fapadosokat odahaza, hogy "örüjjé, hogy repül, mi az, még ülőhelyet is akarsz?", ennél azért egy fokkal nagyobb a luxus, meg persze az ár is... :D Kétszer is szoktak felszolgálni kaját piát, az elég alap, meg van kis rettenetesen elhasznált LCD kijelző az előtted levő ülés háttámláján, amin tudsz játszani valami idióta játékokkal, meg lehet filmet nézni. (Angolul beszélők előnyben. :D) Én is ezen utóbbihoz szoktam folyamodni (már amikor épp nem könyvet olvasok), most ahogy voltam otthon, olyan filmek közül lehetett válogatni, amik 1-2 hónapja mentek a mozikban, és amúgy se volt időm megnézni. Eddig. :D Meg szokott lenni USB port, hogy az ember tudja tölteni a telefonját / tabletjét, meg az egyik gépen WIFI is volt, bár azt nem próbáltam ki.

De ami a legviccesebb, az az, hogy egy ilyen út alatt az ember teljesen el tudja veszíteni az időérzékét. És itt most nem is arról van szó, hogy úristen, hány időzónán mész keresztül (amúgy sokon), hanem inkább arról, hogy rettenetesen sok ideig ülsz egy helyben, és "tárul eléd" ugyanaz a látvány, amitől elveszted a fonalat, hogy akkor most mennyi ideje is tart ez az egész? (Legalábbis én...)

Pl. a hazafelé úton ez úgy nézett ki, hogy szombaton 0:01 perckor szállt fel a gép kellett volna felszállnia a gépnek Tokióban, úgyhogy péntek este a melóból egyből a reptérre mentem. Aztán este 7 körül értem Ferihegyre. (Persze ehhez az is kellett, hogy 1 helyett 7 órát dőzsöljek Dohában közben...) Viszont amikor megérkeztem, őszintén halvány fogalmam sem volt, hogy hány órája vagyok ébren, hány óráig / napig tartott az út, vagy hányszor adtak enni a repülőn. Csak onnan tudom, hogy végülis 26 óra volt az egész, hogy Ferihegyen megnéztem a tokiói helyi időt, ami épp vasárnap hajnali 2-körül volt... :D

Visszafelé még jobb volt: hétfő reggel felkeltem, csináltam még ezt-azt, aztán felszálltam a gépre, este leszálltunk Tokióban, és már épp azon gondolkodtam, hogy milyen jól ideértem, amikor eszembe jutott, hogy már kedd este van, és a többiek odahaza már aludtak egyet, amíg én odafent moziztam... :D Idefelé amúgy éppen elég volt az 1 óra Dohában, de csak úgy, hogy a busz elhozott a pesti géptől félútig, és csak onnan kellett szaladni. :D Ja, és itt egy bónusz jótanács: mindig hagyjatok legalább 2 órát átszállásra, akkor is, ha az a jegy drágább. :)

Végül pedig hagyok itt nektek egy pár szivárványt, amit Magyarország felett láttam. Ja, meg visszafelé Törökország felett kipróbáltam, hogy mit tud éjszaka az új telóm.



I have travelled back-and-forth a few times, but maybe some of you haven't experienced travelling across the world yet, so I thought I'd show you how it looks like from my perspective. Most people sleep throughout most of the flight of course, and the crew also tries to encourage them to sleep as long as possible: the more they sleep, the less problems they cause. :D As for me, I'm unable to fall asleep, no matter how tired / sleepy I am, or how long I've been up there. So I always need something else to do...

Of course, the philosophy of these long-range flights is different from the "be thankful that it flies, a standing place will be good enough for you" one followed by the budget airlines in Europe. Fortunately these ones are a bit more extravagant, and thus a bit more expensive too... :D The crew usually serves food and drinks twice, that's a very basic service, and there is a small LCD display (usually in an awful condition) built into the back of the chair in front of you that you can use to play some stupid games, or watch some movies. (Speaking English is a plus here. :D) I also use this option (when I'm not reading books, that is), now when I went home, one could choose from movies that were in the cinemas 1-2 months ago and I haven't had time to watch them anyway. Well, until now. :D You're also provided a USB port to charge your phone / tablet, and one of the planes even had WIFI, but I didn't try that one out.

But the funny thing is that you can completely lose your sense of time during such a long trip. And it's not about how many time zones you cross (a lot btw.), but about sitting in one place for an awfully long time, and you can "enjoy" the exact same "view" the whole time, which in the end makes you unable to comprehend for how long has this whole thing been going on? (At least it makes me...)

For example, my journey home looked like this: the plane took off was supposed to take off from Tokyo at 0:01 am on Saturday, so on Friday I went straight to the airport from work. Then I reached Budapest around 7 pm. (By the way, I had a siesta of 7 hours instead of 1 in Doha to achieve this...) But when I arrived, I didn't have the slightest idea of for how many hours had I been awake, for how many hours / days I had been travelling, or how many times I was served food on the planes. I only know that it lasted for about 26 hours, because I checked the local time in Tokyo when I landed in Budapest, and it was around 2 am on Sunday... :D

My trip back was even better: I woke up on Monday morning, did some things I still had to do, boarded the plane, then got off the plane in Tokyo in the evening. I was already thinking how smooth my journey was, when I realized that it's Tuesday evening, and the others back home had already slept once while I was enjoying my movies up there... :D In other news, on the way here, the 1 hour I had in Doha was just enough, but only because the bus took me from the plane from Budapest to the halfway point, and I only had to run from there. :D Ah, a bonus advice: always leave at least 2 hours for transferring between flights, even if that ticket is more expensive. :)

Now I'll leave a few rainbows here for you that I saw above Hungary. Oh, and on my way back, I also put my new phone to the test at night above Turkey.



私はもう往復で行ったことなかなかあるけど、まだ世界の裏側まで飛行機で行ったことがない人もいるかもなので、こんなことは、私から見るとどんなものなのかをちょっと話しておこうと思った。
もちろん、ほぼ皆は普段寝てるばっかりで、乗員たちも皆がそうして欲しがっているらしい。
まぁ、そのままで皆があまり迷惑をかけないし。 :D
それでも、私はいつも少しでも眠れない。
いくら眠くても、いくら長い時間もう飛行中なのにね…
だから、いつもほかの何かをしないとね…

もちろん、こんなに長い時間の便はヨーロッパの安っぽい航空会社の態度のレベルをはるかに超えているね。
「とりあえず（多分）飛べるから、もう喜べよ！何だ、座れる席も欲しい？？？ふざけんな！」ってことよりちょっと快適だね。
まっ、値段もそれを応じたものだけど… :D
食事が2回もあるのが当然の上、前の席の後ろ側に小さなモニターがつけてあるので、それでちょっとシンプルなゲームもできるし、映画も観れるね。
英語が喋れる人が一番楽だけど、何か日本語も対応されてるらしい。
（せめて東京からの便でね…）
私も普段何かの映画を観る。
（まぁ、小説を読むとき以外にね。）
今回帰ったら、1－2ヶ月前に映画館でやってた映画ばっかりだったよ！
まだ観る時間もなかったよ！
まぁ、その時までね。 :D
そして、携帯やタブレットを充電できるためにUSBソケットもあった。
そして、超びっくりしたが、便の1つにWIFIもあったよ！
（まぁ、試してなかったけど…）

でも、それよりも面白いのは、こんなに長い旅で時間の感覚が完全に失えるよ。
それは、日本とヨーロッパの時間帯が全く違うせいじゃない。
（まぁ、時差が半端ないけど…）
単純に同じ席で座ってること、そして全く同じ「景色」をみることがあり得ないほどに長すぎて、この状態がいつごろから続いているのかを完全に分からなくなる。
（とりあえず私の場合はそうだ…）

例えば、ハンガリーへの道の場合は、東京からの飛行機は土曜日の0：01に離陸したじゃなくて、離陸するはずだった。
だから、金曜日の夜にオフィスから直接空港に行った。
その後、夕方の7時ごろブダペストに到着した。
（まぁ、ドーハで1時間の代わりに7時間ぐらい快適に生きるしかなかったんだけど…）
で、到着した時に「何時間前から起きているのか？」、「何時間、何日間ぐらい飛行機の中にいたのか？」、「飛行機で何回食事したのか？」は本当に心当たりもなかったよ。
全部で26時間ぐらいかかったのを知っている理由は、ブダペストに到着してからすぐに東京の時間をチェックしたら、日曜日の夜2時だっただけだ… :D

戻りの道はそれよりも面白かった。
月曜日の朝に起きて、色々やってて、で飛行機に乗った。
その後、夜に東京に到着したら、「あぁ、なかなかうまく行ったね」と思ったら、「あ、もう火曜日の夜だ！」と気づいた。
私は飛行機で映画を楽しみながらうちの皆は1回寝た後もう起きていた… :D
ちなみに今回はドーハでの1時間ぐらいはぎりぎりで足りた。
でも、ただ今回は道の半分ぐらいでバスに乗ってからだけ走ることだったおかげだ。 :D
（まぁ、この文の日本語はちょっとおかしいかも…）
あ、そう言えば、1つの無料助言：飛行機を乗り換えるなら、いつも必ずせめて2時間ぐらいの余裕を持ったほうがいいよ。
そのチケットのほうがちょっと高くてもね。 :)

最後に、ハンガリーの空で見た虹をここに貼るね。
あ、そして、戻りの道でトルコの暗闇で新しい携帯の力を試してみたね。